Tizennyolcadik és tizenkilencedik nap (2015. 08. 01. - 02. Szombat, Vasárnap)

Egy hónap van a hazamenetelig. És a fősuli kezdetéig. Hihetetlen, hogy telik az idő. Nos, ez a hétvége egyáltalán nem volt izgalmas, ne...

Egy hónap van a hazamenetelig. És a fősuli kezdetéig. Hihetetlen, hogy telik az idő.
Nos, ez a hétvége egyáltalán nem volt izgalmas, nem mentem szinte sehová, volt egy mélypont is,  de rendben vagyok.
Tegnap, szombaton 10-kor keltem, ettem pár palacsintát, játszottam Dillan-nel csocsót, amiben kivételesen én nyertem, majd befejeztem a Twisted-et. Ja, és jött a posta, ami kivételesen számomra is tartogatott egy kis csomagot. Megjött az egyik fülbevaló, amit AliExpress-ről rendeltem! :3 Nagyon szép, azóta is hordom, ma is rajtam volt. Visszafogott, mégis nőies és szép.  Amit mellesleg el sem hiszek, hogy lehet így vége egy sorozatnak?! Rá sem bírok gondolni, mert a falra mászom, ha nem tudom meg, mi lesz a szereplőkkel! Márpedig nem fogom megtudni, mert leálltak a forgatással, vége a sorozatnak....  Na mindegy. Szóval. Nem sokkal később megjött Jack, Lili -a húga-, meg a két szülő. Nem nagyon szenteltem figyelmet nekik, köszöntem, de bent maradtam a szobámban, gondolva, szabadnapom van. De szólt Terri, pont, mikor Patival gmail-en videochat-eltünk és büszkén mutogattuk egymásnak a melltartóinkat -mindenki jobban jár, ha nem kérdez rá-, hogy rá tudnék-e nézni Lilire meg a srácokra, míg ők a kertben vannak egy picit? Mondtam, hogy persze, semmi gond. Így átmentem hozzájuk a nappaliba, és Lili kérdezte, hogy játszunk-e a Game of life-fal, mire belementünk, a srácokat is meggyőztük. Már vagy tíz perce játszottunk, mikor csöngettek, és mivel tudtam, hogy a szülők kint vannak a kertben, nem hallják, így lementem ajtót nyitni. Belépett a házba Scott -ha jól emlékszem a nevére-, aki egy régi osztálytárs, aki tavaly elköltözött Kenyába, de most visszajött, de nem lesznek megint osztálytársak, a testvére -talán, meg a szülők. Mire felértem az emeletre, már teljes káosz volt a nappali, azért 5 kiskölyök durva egyszerre :D Persze semmi esély nem volt rá, hogy 4 srác, egy kislány meg én folytassuk a játékot úgy, hogy mindenkinek jusson bábú, úgyhogy felvetettem, hogy lehetnénk csapatokban. Lili velem, Jack Dillan-nel, Scott meg a Másikfiú szintén együtt. Ez Lilinek nagyon tetszett, a srácoknak már nem annyira, ők csak TV-t akartak nézni meg játszani a tableteken... Úgyhogy Lilivel összenéztünk, megállapítottuk, hogy "Fiúk", majd kiválasztotta a Monopoly-t, amit áthoztunk az én szobámba, és kettecskén játszottunk. Közben nagyon jót beszélgettünk, kiderült, hogy 8 éves, gimnasztikázik már 9 hónapja, amit nagyon szeret csinálni, és van egy bébisziterük, Chloe, aki mindig viszi őt az edzésekre. Mint már korábban is említettem, nagyon tüneményes kislány, igazi szeretetbomba. Nyílt, barátságos és mosolygós. Nagyon jó volt vele játszani! Feljött valahogy, hogy én hány éves vagyok, mondtam, hogy tippeljen, mire mondta, hogy "25. Az nem is öreg." Én meg drámaian eltátottam a számat, kikerekítettem a szemem, és eltúlzott felháborodottsággal megkérdeztem, hogy "25? Komolyan? 18 vagyok, augusztusban töltöm a 19-et! Tényleg ilyen öregnek nézek ki?" Erre csak nevetve rázta a fejét, mire mondtam neki, hogy most az egyszer megbocsátok neki, és majd kitalálok valami módot, hogy bókként fogjam fel korábban elhangzott szavait és ne sértésként. Az is kiderült, hogy valami parkba mennek, ahol a vízre lehet menni ilyen felfújhatós óriáslabdákban. Aztán szólt Terri, hogy indulás van, de Lili nagyon édes volt, mikor mondtam neki, hogy majd legközelebb befejezzük, a fejét rázta, és mondta, hogy "De ő most szeretné befejezni.". Végül elmagyaráztam neki, hogy muszáj menni, lekésik a nagy labdákat, de azért jól esett, hogy maradni akart. Úgyhogy letereltem a srácokat a lépcsőn, elköszöntünk, Lilinek majdnem leesett a keze, annyira integetett csupa vigyorral az arcán. Terri kérdezte, hogy csatlakozom-e, de valószínűleg megszállt valami, vagy ideiglenes elmebajt kaptam, ugyanis kedvesen visszautasítottam az ajánlatát... Fogalmam sincs, mi ütött belém, már abban a pillanatban, hogy elhajtottak, megbántam... De végül abbahagytam az önostorozást, azzal vigasztaltam magam, hogy majd egyedül elmegyek valamikor, míg itt vagyok. Így végül a délutánom sorozatnézéssel telt és sok sok olvasással, na meg naplóírással a kertben, mert sütött a nap, bár kicsit hűvös volt. Ekkor volt a mélypont is, valamiért úgy éreztem, többet kéne adnom magamra. De végül kiírtam magamból, elrendeztem magamban  dolgot, lebeszéltem magam a hajvágásról is, úgyhogy minden rendben. Többé kevésbé. 
Aztán vacsiztam, és folytattam a korábbi tevékenységeket, plusz megnéztem újra a Crood-ék című animációs filmet, ami továbbra is az egyik kedvencem, nagyon sokat nevettem rajta.  Ja, meg lefoglaltuk a repjegyet Terrivel, így ezen a héten nem kaptam fizut, meg jövő héten is kevesebbet kapok, de így legalább arra nem kell félrerakosgatnom a pénzt, hanem el van intézve. 
Valamint, lebeszéltem magam a Harry Potter turnéról is, hiszen a filmeket nem is szeretem, csak a könyvek tetszettek. Ehelyett majd elmegyek és felülök a London Eye-ra, bemegyek a Trafalgar Térrel, sétálok egyet a Temze partján, meg talán benézek a Sherlock múzeumba is. És megveszem a megígért ajándékokat. Ha angol kalap nélkül megyek haza, Valter kihajít az ablakon :D

A mai nap pedig szintén nem sok izgalommal kecsegtetett, tekintve, hogy Borehamwood vasárnap délután eléggé el van laposodva. Reggel már 3/4 9-kor felébredtem, mert csörgött a telefon. Nagy valószínűséggel engem kerestek, de végül semmilyen üzenet nem lett átadva, rákérdezni pedig nem merek, úgyhogy remélem, nem volt fontos. Vagy majd holnap Dillan-t meginterjúvolom, merthogy ő vette fel először. Szóval felöltöztem, ruhába, mert jó idő volt, az új, színes ruhámat vettem fel, amit
anyu is úgy szeret. A hajamat pedig fordított parkettába befontam egy darabon, majd lógni hagytam, sőt, sminket is tettem fel. Csak úgy, mert miért ne? Aztán reggeliztem, majd nagyrészt a szobámban voltam 2-ig, filmet néztem, méghozzá az If I stay (Ha maradnék) című idei filmet, amire már nagyon kíváncsi voltam, ráadásul a könyvet is tegnap kezdtem el. Borzasztóan tetszett. Nem az a tipikus romantikus film vagy akciófilm, de mindenképpen megéri megnézni, a zene is fantasztikus benne. Egy méhecske is megcsípett. Pedig nem akartam megölni! Lent voltam a konyhában, és megláttam, hogy az hátsóajtón van. Az első gondolatom persze az volt, hogy lecsapom, de végül nem tettem, gondoltam, kiengedem. Úgyhogy egy konyharuhával közrefogtam, amitől valószínűleg veszélyben érezhette magát, ugyanis megcsípte a kisujjamat. Persze egyből eldobtam a konyharuhát és megpuszilgattam az ujjam -reflex-, de utána erőt vettem magamon, kinyitottam az ajtót és kiráztam a konyharuhát. Fogalmam sincs, hogy a méhecskék-e azok, akik miután egyszer megszúrnak valakit, meghalnak. De azért én kiengedtem. Aztán, miután elmentek Jack-ék grillpartijára, én is megebédeltem, elindítottam egy sorozat első évadának a letöltését, majd felkerekedtem. Elsétáltam a főútra, mert venni akartam a Boots-ban hajkefét, körömlakkot meg szempillaspirált, sőt, valószínűleg rábeszéltem volna magam egy könyvre is, mert ha az ebook-ot olvasom, egyrészt nincs meg az a feelingje, másrészt pedig kevésbé tűnök vele intellektuálisnak, mintha rendes könyvet olvasnék. De végül csak Boots optikát találtam, ami pedig nem felelt meg az igényeimnek, így elindultam visszafelé, majd betértem a Starbucks-ba. Kiválasztottam, hogy mit kérek -Caramel Frappuchino, sok kávéval, csak, hogy kipróbáljam-, majd a kiszolgáló csaj elmagyarázta, hogy hogyan is működik a Starbucks kártya, amit még Orsitól kunyeráltam talán két éve. Illetve a szándéka megvolt, hogy elmagyarázza, de nem sokat fogtam fel belőle. Mondta, hogy ne felejtsem el gyűjteni a pontokat a kártyára, szóval majd fizetés után mindig odaadom a kártyát, hogy rakják rá a pontot, de hogy a ponttal mit lehet csinálni, arról fogalmam sincs :D Aztán végül ott maradtam a kávézóban és írtam, mert eszembe jutott egy jó novellaötlet. Valamiért még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ki is ülhetnék a napra, vagy ilyesmi... Itt jön a taps.  Ott elüldögéltem végül úgy egy órát, majd hazafelé menet beugrottam az edzőterembe. Illetve vagy egy negyed órán át kerestem, fel és le rohangáltam a lépcsőn, de nem találtam, míg végül az épület másik oldalán, leghátul megtaláltam a PUREGYM edzőtermet. Nem is én lennék. Megtudtam, amit akartam, majd hazajöttem, ahol átvedlettem bikinibe, fogtam az ebook-omat és egy törölközőt, és kifeküdtem a kertbe. Persze megint csak a hátamat napoztattam, mert háton fekve nem túl kényelmes olvasni, de most nem égtem le, szóval nincs gond :D Aztán belekezdtem egy filmbe, amiben Drew Barrymore -vagy hogy írják- játszik Hugh Grant-tel, a film címe pedig Zene és szöveg volt. Nem volt rossz, de nem hiszem, hogy még egyszer megnézem... Majd hazajöttek Dillan-ék, és az apuka -végre- lejjebb vette az ülést. Végül pedig rábeszéltük közösen Dillan-t, hogy menjünk ki, mutassuk meg a szülőknek, mennyire ügyes. Sokáig kellett győzködni, mert vagy öten voltak kint a parkban, és tartott tőle, hogy ki fogják nevetni. Persze senki nem foglalkozott velünk. Szóval felvette a térdvédőt meg a sisakot, majd családostul kivonultunk. Persze a gyereken ott volt a nyomás, hogy "Jézusom, Anyu, Apu figyel", de nagyon ügyes volt. Miután megmutatta, mit tud, az apuka még erőltette volna a dolgot, hogy jó, akkor most már indulj el. Merthogy ugye azt még nem gyakoroltuk. Dillan persze nézett rám meg az anyjára, hogy "De azt még sosem csináltuk", de végül megpróbálta. Ahhoz képest nagyon ügyes volt, de örülök, hogy nem az apja tanította biciklizni, mert akkor még most sem tudna. Túlságosan akaratos és erőlteti a dolgokat, egyetlen egyszer sem dicsérte meg. Mondjuk, ez meg is látszott a gyereken, ugyanis a végén mondta, hogy megy még egy kört, szeretné, ha valaki segítene az elindulásban. Erre az apa elindult, de Dillan ránézett, és mondta, hogy valaki más. Erre az apuka meg sóhajtva mondta, hogy "Úgy érted, Zsófi", Dillan pedig vigyorogva bólintott, Terri meg jót nevetett. Amúgy az apuka tök mást magyarázott, mint amit csinált. Amit mondott, azt még én se nagyon tudnám megcsinálni, nem hogy egy kisfiú, aki egy hete biciklizik összesen. Azt magyarázta, hogy úgy tud elindulni, ha gyorsan felrakja a lábait a pedálra, és elkezd tekerni. De álló helyzetben, egy helyben nincs meg az egyensúly, jó, hogy eldőlt a kissrác. Vagy százszor. Az apa meg azt mutatta, ahogy el kell indulni. Hogy az egyik láb a pedálon, a másikkal meg ellöki magát. D ő csak onnan magyarázott, hogy "Látod, felrakod a lábad, és tekersz!" Csak elfelejtette hozzámagyarázni, hogy előbb el kell lökni magát. Meg ugyanazt csinálta, mint én, csak ő a nyeregnél fogva lökte meg. Én meg a trükköket elősegítő kis kiálló cuccoknál fogva a keréknél. Meg az elején ugye fogtam a biciklit, hogy ne dőljön el, amikor Dillan felül rá és felrakja a lábát. Aztán elindultunk, és olyankor mindig tolom egy kicsit, de legalábbis fogom, hogy tuti ne dőljön el, aztán, mikor érzem, hogy egyensúlyban van és minden oké, akkor elengedem, és tök sokat megy. Most meg, alighogy elindultunk, az apuka azt hajtogatta, hogy "Engedd el, Zsófi". De basszus, én tanítottam a gyereket, és ahogy eddig csináltam, bevált, nagyon ügyes! Miért akarja elrontani az erőszakosságával?!
Aztán bejöttünk, és azóta Patival beszéltem meg Amival. Ja, meg még a pályán, ahogy néztük, hogy száguldozik Dillan, beszélgettünk Terrivel, és kitaláltuk, hogy legyen. Hétfőn és kedden megyek edzőterembe, szerdán úszni megyek velük, és amíg Dillan-nek úszóedzése van, addig én is úszok, csütörtökön meg pénteken pedig itthon maradok és táncolok, mert akkor nincsenek itthon, nem kell félnem, hogy látnak és nézik a bohóckodásomat. Ha pedig rossz az idő, és nem tudok kint táncolni, akkor még mindig mehetek az edzőterembe. Szóval igen, ez a négy hét intenzív lesz, már ami a délutánokat illeti. Hétvégén pedig pihenek, esetleg bemegyek a belvárosba. 

A holnapi nap jó lesz, a délelőtt elrepül majd, mert Dillan-nek tanulnia kell, mert hétvégén próbavizsgája lesz, meg megyünk ki biciklizni, aztán meg 11 körül jön Tom, onnantól meg tényleg csak figyelnem kell rájuk :D Szóval jó lesz :D

You Might Also Like

0 megjegyzés

Flickr Images