x-X-x 

Jézusom, mennyi minden történt ez alatt a nem teljesen egy hét alatt, ami a hazautazásom óta történt!

De maradjunk a hazaútnál.

Végül nem mentem a TESCO-ba, mert Terriék nekem adták az ő üveg Marmite-jukat, hogy megspóroljanak nekem egy utat. Még egyszer utoljára együtt ettünk, méghozzá rendes, tradicionális angol reggelit kaptam, az apuka jóvoltából! Rántotta, pirítós, baked beans, sonka. Nagyon finom volt, és jó volt még egyszer együtt leülni. Aztán bepakoltam, és persze, hogy a bőrönd 22 kg-ot nyomott. A limit pedig 20 kg. Na, akkor ki kellett szednem a három naplómat, egy könyvemet, és Réka ajándékát. Így pedig 19.58 kg volt a bőrönd súlya, úgyhogy megnyugodtam. Még csináltam magamnak szendvicseket, majd felmentem, hogy játsszunk még Dillan-nel egy kicsit. UNO-ztunk egy sort, aztán dámáztunk is, és bár az első menetben borzalmas voltam, az utolsó körre már csak 4 bábuját hagytam fent, szóval büszke voltam. Épp adtak a TV-ben egy Disney filmet valami chiwawa-ról, úgyhogy megnéztük, aztán pedig felbontottuk a Connect 4 játékát. Aminek a lényege az volt, hogy egy ilyen oszlop két oldaláról bele kellett lőni a korongokat ilyen csúzlival. És bármilyen meglepő, jobb voltam benne, mint Dillan. És nagyon vicces volt, szinte abba sem tudtam hagyni a nevetést, mert amikor már látta, hogy veszteni fog, nemes egyszerűséggel felborogatta az oszlopot, közben persze azt üvöltve, hogy "NOOOOOO". Sírtam a nevetéstől :D 

Aztán viszont, bármennyire is igyekeztünk, hogy eltoljuk a dolgot, indulni kellett. Ekkor pedig Dillan megállt a lépcső tetején, és közölte, hogy "Ő sztrájkol, nem megy onnan sehová". Mondtam neki, hogy bármennyire is szeretnék, nem maradhatok, akkor sem, ha ő itthon marad, márpedig jobban szeretném, ha velem töltené még az utolsó órát a reptérig.