Egyre gyorsabban telnek a napok, ahogy közeledik a hazautazásom időpontja. A kettős érzésről tegnap már beszéltem, de ma egész nap ott kukucskált a fejemben, nem hagyott nyugodni...

Reggel ugyanazzal a problémával szenvedtem, amivel tegnap, 5-10 percenként felébredtem 6 órától kezdve, egyszer pedig, teljesen meg voltam győződve róla, hogy ideje felkelni, tök büszke voltam magamra, hogy ébresztő előtt keltem, így hát felültem az ágyban, megdörgöltem a szemeimet, majd felállva széthúztam a függönyt, de a szokásos szürkeség helyett teljesen feketeség fogadott. Ekkor persze gyanút fogtam, és megnéztem az órát. 02:48 volt... Így hát visszafeküdtem. Fogalmam sincs, mi lehet a gond, de gyanítom, hogy vagy a rohamosan közeledő főiskolai kezdésnek vagy a hazautazásnak nagy szerepe van a reggelenkénti szenvedésben... 

Háromnegyed 8-kor kibotorkáltam, ugyanúgy könnyben úszó szemmel, valamint gyönyörűen hámló homlokkal, mint tegnap reggel. Épp elcsíptem Territ, úgyhogy még odaköszöntem neki, majd nem sokkal később, még 8 óra előtt az apuka is elhagyta a családi fészket, amiben ezek után ketten maradtunk Dillan-nel. Miután felvetettem a reggeli ötletét, ő pedig leadta rendelését, ami félbehajtott nutellás kenyerekből állt, lementem elkészíteni őket. Felhoztam neki, majd lementem, hogy enyhítsem étvágyamat, és mivel elfogyott a gabonapelyhem -és nem szeretném, hogy erre a 4 napra vegyenek egyet, úgysem fogyna el- és az utolsó kenyereket kentem meg a kisfiúnak, így maradt a tojás. Végül tükörtojást készítettem, amit az emeleten fogyasztottam el. Reggeli után a nappaliban múlattuk az időt, egészen 10 óráig, amikor is megérkezett Max. Pedig már épp sikerült volna rávennem Dillan-t, hogy csinálja meg a háziját.... De így, hogy megérkezett a legjobb barát, erre még csak esély sem volt. Hagytam őket játszani jó másfél órán át, de közben azért néha-néha piszkáltam őket, hogy érezzék a törődést. Végül belementek, hogy játsszunk UNO-t, ami már hatalmas győzelem volt, de utána, mikor ők ajánlották fel, hogy térjünk át a Kígyók és létrákra, még nagyobbakat néztem, persze örömmel állítottam fel. Arról már az első pár nap után lemondtam, hogy majd segít felállítani... :D Miután természetesen utolsónak célba értem, eltettük a játékot, és áttértek a lufi-baseball-ra, amivel nagyon jól telt az idő. Végül mondták, hogy játsszunk bújócskát, de végül leszavaztuk a javaslatot mondván, már egyikünk sem tud új és jó búvóhelyet, így elbújni nehéz, de megtalálni baromi könnyű. Így jött az ötlet, hogy helyette játsszunk kincsvadászatosat. Én most egyszer sem dugtam el a red nose labdát, de a srácok nagyon ügyesek voltak :D Plusz, mikor az egyik fiú eldugta valahová a labdát, a másikkal a mosdóban várakoztunk, és mivel utálom a kínos csöndeket, így megtanítottam nekik, hogy kell pirospacsizni, amit szintén élvezett mindkettő kölök. Na meg persze, mikor valamelyikükkel bevonultam a mosdóba, a másikuk rendes 10 éveshez híven emelgette a szemöldökét és "húúú"-zott, aki pedig bejött velem, csak takarta a fejét, ami tiszta vörös volt. Ekkor már 1 óra is elmúlt, Rosie pedig kettőkor jött, így hozzáfogtam az ebédhez. Miután bedobtam a sütőbe a két pizzát, felmentem a szobámba egy picit, hagytam őket, hadd tabletezzenek. Miután elkészült a pizza és felszolgáltam, megmelegítettem az én bolognai-mat is, majd csatlakoztam hozzájuk a nappaliban. Annyit játszottam ma a 2048-cal, hogy megdöntöttem Dillan rekordját, és jelenleg van egy 16.384, egy 8192 és egy 4096, egymás mellett. Ha szerzek még egy 4096-ot, akkor onnantól már mindegyiket megduplázhatom, és fekete lesz a legutolsó kocka :DD :3

Pont, mikor befejezték az ebédet, csöngetett Rosie, akivel jót beszélgettünk, de olyan tipikus angolosan. "Szia, gyere be! Szia, hogy vagy? Velem minden rendben, élvezem az utolsó napokat, és veled mi a helyzet? Ó, örülök a jobb időnek. Ne is mondd! Tegnap valami félelmetes volt. Az, azok a szürke felhők meg viharos széllökések, ahogy a vizet sodorták..." és így tovább. Szóval az időjárásról, jó hosszan :D Aztán Dillan lejött, így magukra hagytam őket, és megmásztam a lépcsőt, hogy feljussak Max-hez. Kérdeztem tőle, hogy a tableten szeretne játszani, vagy valamit ketten? Legnagyobb meglepetésemre az utóbbi opciót választotta, így mondtam, hogy akkor válasszon egy társasjátékot. Bármit. Végül a Monopoly-t választotta, s a játszma végére világossá vált, hogy én vagyok a legborzalmasabb társasjátékos a világon. Ugyanis megvert, de még hogy! Aztán a Game of life-ban is. Aztán a  Ker Plunk-ban is. Szóval na, értitek :D Aztán, pont, ahogy befejeztük, Rosie szólt, hogy végeztek, így leszaladtam, megkérdeztem, mi a helyzet, hogy ment Dillan-nek ma, majd, mikor megbeszéltük, hogy szombaton még egyszer találkoztunk, visszamasíroztam a konyhába mosogatni. És amint azzal végeztem, felmentem az emeletre, hogy tovább nyaggassam a fiúkat :D Játszottunk egy menet UNO-t, aztán felállíttatták vele a Game of Life-ot, de nyaggattam őket, hogy most kisütött a nap, menjünk ki a játszótérre, amibe bele is egyeztek, így kimasíroztunk, és kb. negyed órát voltunk kint, amikor esni kezdett az eső -megint-, így visszafelé futottunk a házba, majd beérve láttuk, hogy Terri hazaérkezett. Vele beszélgettem egy kicsit, a srácokkal megsimogattuk Alfie-t, majd felmentünk az emeletre lejátszani a társasjáték meg nem kezdett menetét. Vesztettem, csúfosan. Természetesen. Aztán még játszottunk egy menet UNO-t -és amíg vártam a srácokra, akik tableteztek, elkezdtem énekelni, hogy "Pókmalac, pókmalac..." (angolul), mire kórusban folytatták, aztán Barbie Girl-t is énekeltek, de azt videóra is vettem, majd felteszem :D-, mikor megjött Max anyukája. Átmentem a saját szobámba, de a srácok kb. 10 perc után a nevemet kiabálva siettek fel a lépcső, majd be a szobámba. Rémülten kérdeztem, hogy mi a helyzet, mi történt, mire mondták, hogy mutassam meg Max-nek is a Webcamtoy-t, a tüzes effekttel. Végül vagy 50 képet csináltunk, és baromi jól elszórakoztunk a selfie-zéssel. Aztán le kellett mennünk, mert indultak, de még beszélgettem pár percet Ma anyukájával. Mondta, hogy jönnek holnap is, és Jorja is jönni fog, hogy megint befonjam a haját. Azt mondta, hogy mióta befontam legutóbb, nem vette ki a hajából a hullámcsatot, minden nap beleteszi a hajába, és közli, hogy "Nem, ez Dzsófié". Annyira édes, el sem hiszem :D Szóval holnap megint fodrászkodhatok egy kicsit. Még mondta az anyuka -sosem tudtam megjegyezni a nevét....-, hogy most meg kell tanulnia pár fonást, majd nézegetheti órákig a YouTube videókat, mire rájön, hogyan kell egyet-egyet megcsinálni, hála nekem. Erre nevettem, és mondtam, hogy szívesen megadom az egyik kedvenc oldalamat, ahol videó is van a frizurákhoz, így ház leírtam Missy Sue oldalának címét, meg Max-nek a Webcamtoy címét, majd elköszöntünk, és feljöttünk az emeletre. Lejátszottunk még egy UNO menetet Dillan-nel, miközben megbeszéltük, hogy holnap leírja nekem a szülinapi dal parodizált változatának a dalszövegét, amit énekelt nekem. 

Aztán lementem vacsizni, és vittem az ebook-omat is, ahogy szoktam, de most lejött az anyuka is, és beszélgettünk. Nagyon jó volt, megbeszéltük a hétvégét, hogy mit tervezünk, hogy hétfőn mikor indulunk a reptérre, valamint beszéltünk a táncházakról is, ahová majd Rékával megyek, meg talán Valterral is, és hogy fura lesz visszaszokni. Elmeséltem neki azt is, hogy régen, mikor táncház volt sosem táncoltak velem fiúk, nem kértek fel, mert, mivel Gábor volt a párom hosszú éveken át, hozzászoktam, hogy én irányítok, ezt meg senki nem csípte, és így nem kértek fel. És hogy ez rossz élményként maradt fent, de remélem, hogy most másként lesz majd. És tényleg láttam a szemében az érdeklődést, a szeretetet, ami hatalmas örömmel töltött el. Megbeszéltük azt is, hogy most a gyakori felébredéseket, "régebben" pedig a hallucinációkat valószínűleg a stressz okozza, most a változás miatti félelem, de ez el fog múlni. Mondta, hogy nem félt, rendben leszek, aminek nagyon örültem, és büszke is voltam.

Azóta pedig idefent vagyok a szobámban, de mindjárt fekszem, hogy teljesen tip top legyek az utolsó hivatalos munkanapomra. 

Képek/videók a mai napról