Negyvenkettedik nap (2015. 08. 25. Kedd)

Az utolsó keddem itt. Igazából sokkal unalmasabb napra számítottam, mint amilyen végül lett, szóval örülök.  A reggelt már nem is részlet...

Az utolsó keddem itt. Igazából sokkal unalmasabb napra számítottam, mint amilyen végül lett, szóval örülök. 
A reggelt már nem is részletezem, semmi nem történt. Miután elment az apuka, csináltam magamnak tükörtojást, majd míg elfogyasztottam, megengedtem Dillan-nek a lazítást, tabletezhetett. Mondtam neki, hogy negyed órát adok még, de aztán tanulás. Erre -legnagyobb meglepetésemre- közölte, hogy 10 perc is elég lesz. Persze örültem a fejemnek, most először nem kellett könyörögnöm, így belementem. De közben megjött a szerelő, aki megnézte a mosogatót, és az elhúzódott vagy fél órán át. Dillan nagyon édes volt, suttogva kérdezte, hogy "Mit csinál az az ember a konyhánkban?!", én pedig suttogva válaszoltam, hogy "Megjavítja a mosogatót. Ördögi, nem?". Egyre inkább a tudatában vagyok, hogy Dillan-nek megvan a magához való esze, hiszen bezárkózott a mosdóba, így nem mondhattam neki, mikor elment a pasi, hogy "Siess!", milyen lett volna már, ha megszabom, meddig ülhet a klotyón?! Amúgy meg én is ezt a technikát alkalmazom, ha tanulni kell, úgyhogy igazából büszke voltam rá :D A szerelő amúgy nagyon jófej volt, kérte az email címem, hogy elküldje a részleteket a mosogatóról, és mikor lebetűztem neki, kérdezte, hogy hány éves vagyok. Megmondtam a koromat, amit összekötött az email-emben található tizenkilenccel, és megkérdezte, hogy "Ha betöltöd a húszat, megváltoztatod az email-edet is?", én pedig nevetve ráztam a fejem, és elmagyaráztam, hogy a 19 nem a koromat jelöli, hanem a kedvenc számomat, valamint 19-én születtem, így az nem változik :D 
Miután a pasas elment, Dillan pedig kimerészkedett a mosdóból, tényleg belekezdett a házijába, mondjuk, durván fél órával a megbeszélt időpont után, de nem baj, a lényegen nem változtat. Ekkor bejöttem a szobámba, és blogírással múlattam az időt, majd úgy fél óra elteltével zongoraszót hallottam. Kimentem, hogy kérdőre vonjam a kissrácot, mikor elmagyarázta, hogy az első adaggal készen van, és most szünetnek zongorázik egy kicsit, mert megígérte Terrinek. Nekem okés volt a dolog, de mikor úgy fél óra múlva mondtam, hogy most már folytatni kéne a tanulást, nagyon ügyesen kimagyarázta magát. Ami amúgy jól fog jönni a későbbiekben, de most tényleg a tanulás segítene...  Aztán már épp mentünk volna ki, hogy akkor majd biciklizünk, mert -akkor még- szép volt az idő, amikor befutott Max. Az anyukával megbeszéltük, hogy 6 óra felé jön a fiáért, majd csatlakoztam a srácokhoz az emeleten. Akik természetesen már nagyban játszottak a gépeiken, én pedig tudva, mi fog történni, nem zavartam meg őket, csak leültem a 2048+-szal játszani az egyik fotelba. Egész délelőtt hagytam őket, egészen egy óráig, amikor is megmelegítettem az ebédet, majd még evés közben is játszhattak. Ami egy rossz taktika volt, ugyanis így nem ettek, csak játszottak. Végül rájuk parancsoltam, mire belapátolták a bolognai nagy részét, majd már látták rajtam, hogy tényleg jófej voltam eddig, így felvetették, hogy bújócskázzunk. Örömmel mentem bele a dologba, és sikerült jól ráijesztenem Dillan-re. Azt a fejet látni kellett volna mindenkinek :D Mikor ő számolt, bebújtam a mögé az ajtó mögé, ahol a WC papírt, vasalódeszkát meg ilyeneket tárolják, az emeleten, a fürdő mellett. Max pedig a fürdőben bújt el. Dillan valamiért előbb a fürdőt nézte meg, megtalálta Max-et, majd benyitott az ajtón, ahol én bújtam meg. Felvettem az egyik vicsorgós arcomat, és ahogy kinyitotta az ajtót, rákiáltottam. Ő meg felsikított ijedtében, majd olyan hangosan nevetett, hogy szerintem nem felejtem el :D Meg Max számolt, és segítettem Dillan-nek elbújni a szennyesláda mögé, így nekem már nem maradt idő jó helyet keresni, ezért a fürdőkádba álltam bele, majd, mikor a srác bement Dillan szobájába, ahonnan pont rám látni, előrébb csúsztam, ahol nem láthatott. És valamiért, amikor kijött, akkor sem látott meg, hanem előbb Dillan-t, és csak egy két másodperccel utána engem. El sem hittem :D Valamint szintén Max számolt -szegényre rájárt a rúd-, és Dillan-nel a tegnapi technikámat használva a szekrényemben bújtunk el. És amikor viszonylag hosszú idő után Max kinyitotta az ajtót, csak engem vett észre. Pedig Dillan-nek a alsófele teljesen kilógott, nem takarta egyik ruhám sem! Így én kiszálltam, nem árultam el, és "segítettem" keresni. Aztán végül lebukott, mert át akart futni a nappaliba Dillan, mikor Max jött le a lépcsőn, és meglátta. :D De vicces volt.
Aztán megint tablet time volt, utána felállítottam a Ker Plunk-ot, amiben most nem vesztettem, második lettem. Majd kardozni, harcolni kezdtünk -belilult a karom...-, megint kettő az egy ellen, és felkerültünk az emeletre, ahol, miután lenyugodtak, kutakodni kezdtem a játékos dobozban, és megtaláltam a Kígyók és létrák 3D-s társasjátékot, meg egy pakli UNO-t is. Mindkettővel játszottunk, az elsővel, mert csípik, a másodikkal meg, mert még sosem játszottak! Megtanítottam nekik, és baromi jól elvoltunk vele :D De Dillan bevadult, és üvöltözött, ugrált, a nyakam köré fonta a karját -nem ölelni akart-, meg ilyenek. De aztán lecsaptam -nem szó szerint :D-, és Max felé irányítottam az energiáját, őt is gyilkolja egy kicsit :D Aztán megjött az anyuka, így az én munkám véget ért. Meg kivételesen nagyon jól eljátszottak ketten is, nélkülem, úgyhogy nem szóltam bele a dolgokba. Fél 7-kor jöttek Max-ért, én pedig folytattam a Megan Batoon és Ian Eastwood videók, valamint a White Collar nézését :D 

Holnap itthonról dolgozik mindkét szülő -nem bírták volna ki még pár napig, mi?! :D- , de már nem feszélyez annyira a dolog, mint az elején, úgyhogy azt hiszem, rendben leszünk holnap is. :D

You Might Also Like

0 megjegyzés

Flickr Images