Jó kis vasárnap volt ez! :D

Reggel 10 órakor ébredtem, és bár vissza akartam aludni, nem jött össze. Így végül kikecmeregtem az ágyból és lementem reggelizni. A család épp elhagyta a házat, úgyhogy magam voltam. Írtam a mentoromnak, elküldtem a korábban kiposztolt élménybeszámolót Vikiéknek, majd sorozatot néztem és olvastam. Fél 2-kor jöttek haza, az után pedig egész mostanáig le voltam foglalva. Most pedig 9 óra van. Szóval megjöttek, akkor Dillan-nel segítettünk a kertben, feltekertük a slagot -fogalmam sincs, miért kell öntözni a dolgokat, mikor nap rendszerességgel esik az eső :D-, aztán felmentünk, és az angry birs-ös maarakkal játszottunk. El kellett találnunk velük a másikat, és az nyert, aki három dobásból (három madár) többel talált be. Aztán beszélgettünk még a Marvel hősökről, és bár neki Hulk a kedvence, nekem meg a Vasember, valahogy Amerika Kapitánynál kötöttünk ki. Ő volt a kapitány, én meg egy repülő (fárasztó munka repülőnek lenni!). Felugrott a hátamra, én meg úgy rohangáltam körbe a lakásban a parancsai alapján. Vicces volt :D Aztán a szülők elmentek valahová a főutcára, így kettesben maradtunk, de 20 perc szüneten kívül, míg ő házit írt, semmi nem változott, bonyóztunk, Amerika Kapitányoztunk és madarakkal kidobósoztunk. Aztán, mikor hazajöttek, megjött Rahel is. Bevonva őt is a játékba áttértünk a bújócskára, ami bő fél órán át tartott, az első kör tartott talán a legtovább. Ugyanis Dillan bevetette az új búvóhelyet, amit én mutattam neki, és igazam is lett, Rahel-nek eszében sem volt Dillan-t a szekrény tetején keresni. Én pedig baromi jól játszottam, hogy fogalmam sincs, merre lehet. Végül pedig, épp, mikor feladta volna, véletlenül felpillantott, és meglátta. De akkor is győzelemnek könyvelhető el :D Bújócskáztunk tehét, meg kardoztunk. Plusz megkérdezte Terri, hogy mennek úszni ("funswimming") a Clubba, van-e kedvem menni. Egy pillanatnyi hezitálás után rábólintottam. Úgy voltam vele, hogy ha itthon maradok, úgyis csak sorozatot nézek, abból pedig nem lesz emlék. Legalábbis semmi különleges. Így bejöttem a szobámba átöltözni, de nem zártam be az ajtót, csak behajtottam. A srácok meg jó tízévesekhez híven bekopogtak, belökdösték egymást az ajtón azt kiabálva, hogy "ullalaa" meg "úúúúú", aztán, mikor becsuktam az ajtót, hogy áteszem a bikinifelsőmet, Rahel azt kiabálta, hogy "Zsófi, Dillan szerelmes beléd!", erre kinyitottam az ajtót, immár bikinifelsőben, egy pillantást vetettem Dillan-re, így láttam, hogy tiszta vörös a feje, aztán Rahelhez intézve szavaim mondtam, hogy "Csak nézz rám. Ki nem az?", és visszacsuktam az ajtót. Igazából bevált, onnantól kezdve meg se mukkantak, míg ki nem jöttem felöltözve, táskával a vállamon :D Hát na, a kíváncsi tízévesek. Végül is, jó tudni, hogy ha már a korombeliek nem is, ők buknak rám :D 

Végül sikerült elkobozni tőlük a baseball ütőt és a plüsslabdát, így indulhattunk is. A kocsiba ülve beültem a vezető ülés mögé, becsatoltam az övet, és vártam, mi lesz a vége a vitának, ami a srácok között zajlott, miszerint "Ki üljön mellém". Félreértés ne essék, nem az hangzott el, hogy "Én akarok!". :D Végül Rahel került középre, és indulhattunk. Messzire vezettünk, jó húszperces út volt, mire Hatfield-be értünk, ott pedig egy sportközpontba. Ahogy besétáltunk, és csak ámultam. Hatalmas volt a hely, tiszta luxus -legalábbis nekem úgy tűnt-. Ahogy bejelentkeztünk -ki kellett töltenem egy papírt, ugyanis a többieknek volt tagságijuk. Szóval én voltam a "vendég felnőtt", és mikor kérdezte a srác a pultnál, hogy ki a plusz egy "vendég felnőtt", nem fogtam fel, hogy én vagyok az. Annyira furcsa, hogy teljesen felnőttként kezelnek, pedig még csak most fejeztem be a gimit...-, és végighaladtunk az öltözőkig a David Lloyd Leisure Clubban szájtátva bámultam magam körül. 

A bisztrón áthaladva észrevettem egy hatalmas üvegfalat, ami elválasztotta a bisztrót három hatalmas fedett teniszpályától. A hely többi részét nem láttam, de tökéletesen el tudom képzelni azok után, amiket láttam. A női öltöző ámulatba ejtett, egyben elgondolkodtatott. Mégis ki tesz bőr ülőgarnitúrát egy uszoda öltözőjébe? Mármint vizes lesz meg minden... Sebaj. El voltam varázsolva! Levetkőztünk Terrivel, beraktuk a cuccunkat az ő szekrényébe, és elindultunk a medencéhez. Nagy medence, a fele besávozva olyan elválasztócuccokkal, hogy tudjanak úszni azok, akik rendesen gyakorolnak, a másik fele pedig szabadon hagyva a funswimmingelőknek. Amilyenek mi is voltunk. Bejöttek a srácok, és először, kb. fél percig kerültek, meg távolodtak volna -merthogy bikiniben voltam-, de aztán esélyük sem volt, ugyanis mindkettejüket egy-egy kezemmel elkaptam, majd elhajítottam őket. Ezzel meg is feledkeztek a "cici témáról", és végre játszhattunk. Szereztek olyan szivacs lapokat, amikre fel lehet feküdni a vízen. Mindkettejüknek egyet-egyet, az én feladatom pedig az volt, hogy lelökjem őket róluk úgy, hogy teljesen elengedjék, egy ujjuk se érjen a "deszkához". A rekordom két perc volt, még úgy is, hogy Dillan nehéz ellenfélnek bizonyult. Egyszer cseréltünk, én ültem fel, és kettejüknek kellett lelökni engem, de végül egyetértettünk, hogy még kettejüknek is túl nehéz vagyok, így felhagytunk ezzel a próbálkozással. Végül szereztünk nekem is egy olyan izébigyót, és -bár ebben nem vagyok teljesen biztos- fröcskölni kellett a másikat, és ezzel valahogy elérni, hogy leessen. Fogalmam sincs, hogy kellett volna működnie, de én magamtól is leborultam arról a dologról, így a srácok ketten folytatták az összecsapást. Ezzel nagyjából el is ment az idő, bár még egy gyors pillangó-ugróverseny (pillangóúszás, csak ugrálva) belefért.Ez után elvonultunk Terrivel a lányöltözőbe. 

Én a múltkori alkalomból kiindulva nem vittem magammal se sampont se tusfürdőt, így csak letusoltam, hogy felmelegedjek, majd fehérneműben visszaszambáztam -nem szó szerint- az öltözőbe. Mivel Terri még nem ért vissza, így megszárítottam a hajamat a hajszárítók egyikével. Volt kirakva ilyen "kikapós" zsebkendő is, több dobozzal, és engem még ez is lenyűgözött. Pedig csak zsepi! :D Végül megérkezett Terri, ekkor felöltöztem, felraktam egy picike tust -fogalmam sincs, miért-, majd vártam, hogy elkészüljön. Addig titokban csináltam pár képet. Aztán együtt kimentünk a bisztróhoz, ahol már ott vártak a fiúk. Mi is vettünk italt, én valami narancsos üdítőt ittam jéggel, Terri pedig egy, itt nagyon ismert, menő meg minden kókuszostejes-lime-os valamit. Aztán leültünk a fiúkhoz, és beszélgettünk, miközben figyeltük a teniszezőket. Nagyon érdekes volt, bár én még sosem játszottam. 

Aztán végül elindultunk, és hosszas vita után a Nando's-ra esett a választásunk, mint vacsorahelyszín. Odahajtottunk, de az úton Dillan véletlenül meglátta, hogy a 2048-cal játszom, így elbitorolta a telómat. De nem baj, néztem a tájat, a régi épületeket.... Aztán, mikor megérkeztünk, besétáltunk, kaptunk egy asztalt, majd rendeltünk. Én sima csirkét kértem -combot kaptam, nem mellet. De az én hibám volt-, főtt kukoricával és sült krumplival. Igazából a kukorica mellé rizst akartam kérni, de a múltkori alkalommal tapasztaltam, hogy az bizony csípős, így inkább maradtam a krumplinál, ketchuppal. Üdítőnek Sprite-ot kértem, és bár újratölthetős poharunk volt, csak egyszer töltöttem, annyira nem szeretem. De ezen kívül csak Fanta, Coca Cola meg Coca Cola Light volt kínálatként, szóval emellett döntöttem. Közben beszélgettünk, míg meg nem jött a rendelés, a srácok jó társaságnak bizonyultak. Végül megjött a kaja, és nekiláttunk elfogyasztani. Valamiért fura ízesítéssel, "lime and herbal" címkével ellátott csirkét kaptam, ami borzasztó volt, ha őszinte akarok lenni, de egyszer ki lehetett bírni. Rendeltek még valamilyen sajtot is, kicsit meggrillezve, az viszont isteni volt. Plusz a szokásos csípős csirkeszárnyak is az asztalra kerültek, és meghagytak nekem egyet, ugyanis Dillan mindenképpen látni akarta, ahogy sírva fakadok a csípősségtől. Végül megettem, de nem sírtam, úgyhogy kissé csalódott volt :D A Nando's-ban végül megcáfolták a korábbi kijelentésem, miszerint csak a tízévesek (meg az ötven feletti arabok) érdeklődnek irántam, korombeliek nem. Ugyanis egy néger felszolgálósrác épp az asztalunk felé jött, és egy pillanatra a szemébe néztem, elmosolyodott, úgyhogy természetesen -hűen önmagamhoz- lehajtottam a fejem, de mikor felnéztem egy pillanatra, még mindig engem figyelt, olyan apró mosollyal a szája szegletében. Ettől persze tök boldog lettem, és egy kicsit büszke is. 

Aztán végül elindultunk haza, illetve kidobtuk Rahel-t náluk, amiért Edgeware-be kellett elbóvliznunk. Olyan gyönyörű, régi házakat már nagyon rég nem láttam. Egyszerűen bámulatosak voltak. Az egyik előtt még rendes szobor is volt -vagy egy ember, szobornak öltözve-, csak úgy, mert miért ne, hiszen illik a házhoz. Rahel-ék házának ajtaján sem csengő volt, hanem kopogtató, az a régimódi, oroszlános. Beleszerettem, abban a pillanatban. Mármint nem a kopogtatóba, hanem az egész stílusba. 

Aztán hazahajtottunk, itthon megettük a desszert pitéinket, majd én feljöttem. Dillan-nel Alfie-ről beszélgettünk, hogy valószínűleg azért fél Druvi-tól, mert olyan nagy, Dillan pedig még alacsony. Mondtam, hogy igen, de ha idősebb lesz, ő is meg fog nőni, hiszen még csak tízéves. Erre megkérdezte, hogy én 18 vagy 19 vagyok-e, mire mondtam, hogy szerdán töltöm a tizenkilencet. Erre felszaladt a szemöldöke, úgy mondta, hogy "Óó. Igazán? Szerdát mondtál? Jó tudni...", majd felsétált. Azt hiszem, kezdek félni :D 

Apropó, Druvi. Ma a Nando's-ban kifizetődni látszott a sok mosolygás annak ellenére, milyen ellenszenvesen viselkedett velem. Bár az is lehet, hogy csak jó napja volt. Akárhogy is, kedves volt velem. Csak egy pillanatra, de akkor is megingott, és ez jól esett. Nem emlékszem pontosan, mit mondott, talán valami olyasmit, hogy "Zsófi, nem kérsz a sajtból?" vagy hasonlót, de rám nézett, és tőlem kérdezte meg, pedig az eddigi tapasztalataim alapján azt vártam volna, hogy hangosan gondolkodva mondja, hogy "Talán ő is kér sajtot...", mire Terri megkínál... Szóval eredményes napon vagyok túl :D

Holnap pedig Tom jön, úgyhogy jó napunk lesz, úgy érzem :D pénteken pedig Bournemouth!! *-*

Képek a mai napról