Igyekszem minél gyakrabban -ha lehet, naponta- írni, de egyrészt annyi érdekesség úgysem fog velem történni, másrészt pedig tudom, mi lesz. Mindig ez történik. Izgatott vagyok, akkor sokat írok és viszonylag rendszeresen, de aztán megszokottá válik a dolog, és hanyagolom a személyes blogom írását egy darabig. Igyekszem elkerülni ezt most, de nem ígérek semmit.

Szóval a mai naptól egy kicsit jobban tartottam, mint a tegnapitól. Méghozzá azért, mert tegnap még megvolt az "újdonság varázsa", az egész nap eltelt azzal, hogy körbejártuk a házat, voltunk a környéken is, egy kicsit megismertük egymást. Volt bennem egy -azt hiszem, egészséges- félsz, hogy mi lesz, ha ma majd unatkozunk? Namármost, nem unatkoztunk. Nagyon jó napunk volt, illetve én így éreztem, őszintén remélem, Dillan sem unatkozott. Nem látszott rajta, szóval van remény :D

Reggel a tegnapi naphoz hasonlóan fél 8-kor keltem, bár tíz perc is elég elkészülni, de így még van egy kis időm olvasni egy kicsit, szétnézni a nagyvilágban az interneten keresztül. Dillan viszont 8:50-kor kelt fel, szóval még bőven lett volna időm aludni nekem is. na de sebaj, ki lehetett bírni, így legalább befejeztem John Green és David Levithan közös könyvét, a Will&Will-t, ami egyébként az elején nem tetszett, szó szerint küzdöttem vele, de körülbelül a felétől, a találkozástól érdekelni kezdett, és nem mondom, hogy letehetetlen volt, de előfordult, hogy akörül jártak a gondolataim, mi fog történni Willékkel és Minivel. Szóval mindent összevetve jó könyv volt. Miután felkelt, a nappaliban múlattuk az időt -ahogy tegnap-, de mivel Druvi, az apuka 9-kor elment dolgozni, elég hamar magunkra maradtunk. Ez a nap egy kicsit mozgalmasabb volt, mint az előző, ugyanis miután muslincákra vadásztunk az étkezőben -Dillan meglátott párat, és bár ártalmatlanok (azt hiszem), meg akarta tisztítani a lakást tőlük, szóval levadásztuk őket :D- és megreggeliztünk, kimentünk a kertbe. Van ilyen játékuk -aminek neve is van, de borzasztó a memóriám- , ami annyiból áll, hogy van pár műanyaglabda, amit műanyagpálcák kötnek össze, meg a tetejükön is áll egy-egy, és vannak színes karikák, és a távolból kell a pálcákra dobni őket. Érdekes volt és meglepően nehéz, főleg, mert fújt a szél... Sebaj, ezzel elvoltunk egy darabig, aztán végül úgy döntöttünk, kimegyünk a "térre", ami tulajdonképpen egy egyszerű füves terület félpercnyire a házunktól. Vittünk labdát, meg frizbit is, de pár percnyi reménytelen próbálkozás és futkározás után Dillan belátta, hogy ez utóbbival nem nagoyn érdemes próbálkozni :D Úgyhogy maradt a foci. Igazán büszke voltam magamra, ugyanis lőttem pár gólt annak ellenére is, hogy Dillan nagyon jól védett, aztán pedig, mikor cseréltünk, kétszer is sikerült elkapnom a labdát! Az más kérdés, hogy kb. 20-szor lőtt kapura... Igazából nem voltunk sokáig kint a parkban, mert melegünk volt -fülledt, eső előtti idő volt, bár fújt a szél, de az inkább cska felkavarta a levegőt-, így hazaérkezve megebédeltünk. Dillan-nek megcsináltam a kedvenc szendvicsét (vaj, sonka, uborka), magamnak pedig összedobtam egy gyors salátát. Ezt követően igazából délután Figure it out-ot nézünk, ami egy baromi vicces amerikai TV show, és igyekeztünk a szereplőkkel együtt kitalálni a titkokat. Megint játszottunk a The secret of life fame-mel, és most egyszer nyertem is! (az ötből....) Ezen kívül még játszottunk a Wii-vel, amiben rém béna voltam, egyedül a futásban ügyeskedtem, ami ironikus, mert az életben meg bármit megcsinálok, csak futni ne kelljen.... A többit Dillan nyerte, sőt, olyan béna voltam, hogy közölte, hogy jobb lenne, ha leülnék és figyelnék :DD Nos igen, a gyermeki őszinteség... :D Ezeket leszámítva egész nap a tableten játszott valami háborús-váras-építgetős játékkal, mert ma "háború nap" van, és muszáj volt játszania. Egyességet kötöttünk, hogy oké, de holnap feleennyit sem játszhat, mert Terri nem igazán örül neki, ha egész nap a monitort bámulja, arról nem is beszélve, hogy olyankor teljesen feleslegesnek érzem magam...

Délután beszélgettünk Terrivel, vacsiztunk, TV-ztünk együtt -mert tegnap mondták, hogy csak nyugodtan csatlakozzak hozzájuk este, "munkaidőn kívül" is. Szóval csatlakoztam, és jó volt, megmutattuk Terrinek is a Figure it out-ot.

Ja, meg én felidéztem a zongoratudásomat, és eljátszottam az All of me elejét, Dillan pedig egyből felismerte, és énekelte. Borzasztó menőnek éreztük magunkat... :D

Szóval igen. Ez volt a mai nap. A következő napot illetően mindig van bennem félsz, de ez tavaly is elmúlt pár hét után, szóval azt hiszem, nem lesz gond most sem. 

Holnap érdekesebb nap lesz, mert félben jön Dillan karatetanára, és majd fel kell vennem az órát, hogy tudjon gyakorolni, délután valamikor átugrik egy barátja, este pedig úszni megy, rendes edzésre, ahová valószínűleg elmegyek vele és Terrivel, csak csekkolni az uszodát, aztán meglátom, lehet, hogy rászokom. :D