Legeslegelőször szeretném megköszönni Aminak, hogy megtalálta és megcsinálta nekem a design-t. Egyszerűen imádom!

Nem volt miért aggódni, a napok csak egyre jobban telnek. Ma nagyon korán keltem -mármint a megszokotthoz képest-, ugyanis szokásosan 3/4 8-ra van beállítva, így 8-kor, ha  Dillan felébred, már tudok vele foglalkozni. Namármost, ma fél 8-kor arra ébredtem, hogy Dillan hangját hallom a szomszéd szobából, és mikor kimentem -felöltözve, rendbe szedve magam-, ott ült a kedvenc foteljában szintén felöltözve. Csodálkoztam is, mondta, hogy valamiért ma így sikerült felébredni. Mondtam neki, hogy semmi gond nincsen, csak meglepődtem. Reggeliztünk, ami ma érdekes menet volt, ugyanis mikor kérdeztem, hogy kér-e tojást, megkérdezte, hogy milyet. Én meg felsoroltam, hogy kemény tojást, tükörtojást és rántottát tudok csinálni -később tettem hozzá a bundás kenyeret, de arra hétfőn kerül sor-, mire kérdezte, hogy tudok rántottát? Rávágtam, hogy én nem vagyok egy chef, de azért egy rántottába még sosem tört bele a bicskám -fakanalam. Lelkesen bólogatott, szóval lementünk, és mikor elővettem 6 tojást, kinyílt a szeme, hogy minek ennyi? Elmeséltem neki, hogy tavaly nyáron 2 tojást reggeliztem általában, és mikor utána hazamentem anyuékhoz, ő közölte, hogy fejenként legalább 4 tojás dukál, és azóta mindig 3-4 tojással számolok fejenként. Elámulva nézte, ahogy felvertem a tojást, tettem bele sót, majd, mikor felolvadt a vaj a serpenyőben, beleöntöttem, és kavargattam, míg szép pergős nem lett. Közben mondta, hogy az ő anyukája máshogy csinálja, és az nem is így néz ki, de tetszik neki, és az illata is nagyon jó. Kiszedtem két tányérra -neki természetesen a kedvenc Peter Rabbit tányérjára-, és vettem elő a hűtőből sajtot, paradicsomot és uborkát. Felvágtam őket, és kérdeztem, mindegyikből kér-e mellé, mire mondta, hogy a tojáshoz? Neem, a tojáshoz ő pirítóst szeretne nutellával. Erre az én szemöldököm emelkedett kb. a harmadikon lévő szobámig, de mondtam, hogy persze. Cska nem lesz kicsit fura? A tojás sós, a nutella édes. Nem vesznek majd össze? Mire mondta, hogy dehogyis, ő így szereti. Akkor jó, ha ő így szerei, akkor így. Megcsináltam, és tényleg megette! El sem tudom képzelni, milyen íze lehet együtt... 

Játszottunk Elfie-vel, megetettük, sorozatot néztünk, és játszott az iPad-jén, mert ma is háborúnap volt... Valamint kipróbáltunk pár új társast is. A Ki nevet a végén? volt az egyik, akasztófáztunk,  és játszottunk egy harmadik játékkal is, aminek fogalmam sincs, mi a neve, de előkészítésként felépítettünk egy pályát csúszdával, és a tetején lévő lyukas cuccnál a lyukakba szúrtunk pálcikákat, aztán beleraktuk az összes kisgolyót. A játék lényege az volt, hogy minél több pálcikát kellett kihúzni anélkül, hogy a golyók kicsúsztak volna alul, le a csúszdán. Én nyertem, mindkétszer, de ennyit megengedtem magamnak, ha már minden másban Dillan nyer :D

Ezután gondoltam, ebédeljünk, de nem nagyon akaródzott neki lemenni, úgyhogy megfenyegettem, hogy felveszem és magam cipelem le, mire elterült a kanapén, nem véve komolyan a szavaimat -vagy azt hitte, gyengébb vagyok annál, mint amilyen igazából vagyok, vagy azt hitte, súlyos. Mellesleg egyik sem igaz :D-. Erre odaléptem hozzá, és felemeltem, elindulva kifelé az ajtón, ő meg ámulatában hagyta is. A lépcsőn persze már nem vittem le, de onnantól már nem volt gond, tudta, hogy vagy megy magától, vagy cipelem, márpedig az utóbbi "nem túl férfias", így volt egy kis motiváció. Ebéd után elmosogattam és elpakoltam a tányérokat, aztán megjött a karateedző, így volt egy kis szabadidőm. Olvastam egy kicsit, meg felnéztem a netre, de amint végeztek, indultunk a moziba. Még épp időben értünk oda, pont kezdés előtt. Vettem két jegyet az új Marvel filmre, az Antman-re, meg két kis kólát, és beültünk. A film baromi jó volt, de hát Marvel, nem is vártam mást. Imádtam a szereplőket -a jókat-, az akciót, a humort. Tényleg nagyon jó volt. Hazaérve pedig tulajdonképpen már nem is volt semmi dolgom, ugyanis megjött Terri is, nem sokkal később pedig Druvi. Elmentünk a bicikliboltba, ugyanis mint kiderült, Dillan nem tud biciklizni, és nekem kell megtanítanom (Challenge accepted :D). Ahogy Danny, az egyik eladó a boltban beszélt, kísértetiesen emlékeztetett Zayn beszédére, ami először meglepett, de aztán inkább sasoltam, nehogy lemaradjak bármiről egy ilyen izgi biciklivásárlás alkalmával. Végül egy fekete BMX mellett döntöttek, aminek a kerekeinél ilyen arany sáv van. Jól néz ki, tényleg. Utána pedig még hazaugrottunk, de már mentünk is tovább az uszodába, ahol Dillan-nek úszóedzése volt. Jó hely, tetszik, és csak 5 font a belépő, szóval lehet, hogy valamikor beugrok én is. Aztán hazajöttünk, vacsiztunk, TV-ztünk. Ja, meg beszéltem Patival és kedves családjával. Sírásig nevettünk, jó volt megint beszélni "élőben". A csláadja tiszta idióta :D Úgy néz ki, abban a családban a Push up-os melltartó a kedvenc, én pedig még nem találtam meg a nekem valót. :D

Szóval igen. Nagyon jó nap volt, a holnapra pedig kíváncsi vagyok. 10 körül tervezek felkelni, aztán egyóra tájt elindulok Finchley-be, hogy meglátogassam Jude-ot, Luca-t és Honor-t. Izgulok, mert egy éve nem találkoztunk, de azt hiszem, minden rendben lesz.  De azért majd leírom, mi történt, csak hogy el ne felejtsem. Plusz valószínűleg bemegyek egy papírboltba, és veszek egy naplót, mert emez betelik három lap múlva. (mint a Maja naptár, ez Zsófi naptár. Lehet, hogy három nap múlva vége az életemnek? :D)