Gondoltam, jelzek, hogy még élek. Minden rendben, apróbb csalódásoktól eltekintve. De, ha őszinte akarok lenni, ezek a csalódások sem igazi nagy, drámai dolgok, csak személyesen nekem azok. Csalódok magamban -egyre gyakrabban. Azt hiszem, itt az ideje egy kis időt, mondjuk, ezt a nyarat arra fordítani, hogy ismét megismerjem magam, hogy rájöjjek, ki is vagyok, visszataláljak az én igazi, szeretettel teli, boldog énemhez. Mert ez a mostani annyira nem szimpatikus-, és sajnos csalódok a körülöttem lévőkben is. De idővel túl fogom tenni magam rajta.

Most viszont vár London, és egy fantasztikus nyár, amikor felfedezem magam, és London apróbb, eldugottabb helyeit, apró kincseit. Reményeim szerint befejezem a két történetemet, valamint, ha minden a terv szerint halad, pár novellával is gazdagabb leszek. Igyekszem minél többet a szabadban lenni, meglátogatni Jude-ékat, megismerkedni Bri-vel, és mindenkire rámosolyogni, aki szembejön, hisz ez vagyok én.