Így, hogy holnapután utazom, egyre inkább érezhető a lehangoltság és a szomorúság a családban, főleg, ha együtt vagyunk. Egyre feltűnőbb, hiszen így, hogy kedden elutazom messzi, messzi tájakra -Egyesült Királyság- , ismét szétbomlik a család, aminek végre volt közel egy hónapja együtt lenni, mint egy normális család. Kedden én megyek, szombaton pedig Valter, és az őszi szünetig nem is jövünk össze megint, sőt, lehet, hogy még akkor sem. Az első közös alkalom, amikor tuti együtt leszünk, karácsony lesz. Az pedig még ide s tova 5 hónap, vagyis majdnem fél év. Az pedig borzasztó sok idő egy családnak, ha nincsenek együtt. De ezt az életet választottuk, mi döntöttünk így, így hát meg kell birkóznunk döntésünk következményeivel. Nem azt mondom, kibírható, de az idei évben kismilliószor kívántam azt, bárcsak együtt lehetnénk, és erőt meríthetnék a szeretetükből és a közelségükből. 

Ha már elutazás, akkor búcsúzás. És így, hogy egyre érezhetőbb a szomorúság kezdek ráébredni -ahogy minden alkalommal-, hogy nem azért vagyunk ennyire szomorúak, mert el kell válnunk egymástól bizonytalan időre, hanem azért, mert soha nincs semmi garancia arra, hogy viszontlátjuk egymást. Persze, ez most borzasztó baljóslatúan és pesszimistán hangzik, de ha jobban belegondol az ember, tényleg így van. Nincs semmiféle biztosíték arra, hogy pár hónap múlva újra találkozunk. Igyekezhetjük úgy alakítani a dolgainkat, hogy a találkozás megvalósuljon, de mindig vannak tényezők, amikkel nem számolunk, amikkel nem tudunk számolni, mert nem bekalkulálhatóak. Bármilyen baleset, vihar, akármi közbejöhet. Ez a veszély minden egyes búcsúzáskor fennáll, és borzasztó nehéz megbirkózni a gondolattal, hogy esetleg soha többet nem látom azokat az embereket, amik a világon mindennél fontosabbak a számomra. És itt jöhetnének a gyűlölködő, negatív emberek, hogy "Ha a világon mindennél fontosabbak, akkor miért adod fel az időd, amit velük tölthetnél, és utazol el? Azért, mert ha csak itthon lennék, ha nem járhatnám a világot, ismerhetnék meg új világokat, embereket és kultúrákat, térképezhetném fel, hol tudnék a legtöbbet segíteni, az... számomra nem lenne teljes élet.

Holnap utazás, vár a nagy kaland, egy új család, egy új kiskölyök, 3 régebbi, London, új élmények. Meglátjuk, mi sül ki belőle. :D