Gondolatok a buszon

Mindent összevetve, azt hiszem, szükségem van a túléléshez és az ép elmém megőrzéséhez az, hogy pozitív legyek, mosolyogjak akkor is, ha ...

Mindent összevetve, azt hiszem, szükségem van a túléléshez és az ép elmém megőrzéséhez az, hogy pozitív legyek, mosolyogjak akkor is, ha valami nem úgy alakul, ahogy nekem tetszene, és hogy ne adjam fel...

Egy jópár gondolat végigfutott a fejemen a csupán két órás buszút során. Ezek közül leginkább kettőt tudok felidézni, ami nagyon megragadt bennem.
Azon gondolkodtam csak egy pillanatra, hogy mi lenne, ha az egyik megállónál azt látnám, hogy kiveszik a bőröndömet, és elfutnak vele. Leugranék a buszról utánuk? Esetleg Valtert küldeném? Végül arra jutottam, hogy magam mennék. Mert akkor bármi történne velem -úgy értem, megvernének vagy bármi-, a tudat, hogy a bátyám biztonságban van, és én juttattam oda azzal, hogy nem engedtem magam helyett cselekedni, megnyugtatna. 
Ebből következett az a gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb lenne simán csak önzőnek lenni. Mert így, mivel borzasztó empatikus és emberszerető vagyok, mielőtt bármit cselekednék vagy mondanék, végiggondolom, hogy az a másik érintett félre milyen hatással van. Hogy fog reagálni, feltehetőleg mit fog érezni, hogy fog rá hatni. Emiatt viszont gyakran az ő boldogságukat és jólétüket helyezem előnybe. Amire mások azt mondanák, hogy "Milyen jó ember vagy.". Ami talán igaz, nem tudom, csak azt, hogy míg néha észre sem veszem, hogy ezt csinálom, addig máskor terhes és fárasztó. Mert néha szeretnék arra gondolni elsősorban, hogy nekem jól esik-e, amit ő vagy ő csinál, hogy ők miért nem gondolnak rám, sőt, hogy én miért nem gondolok rám. De olyankor viszont elönt a bűntudat, hogy nem lehetek ilyen önző. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne csak magammal törődni nem foglalkozva azzal, hogy kin gázolok át és sértek meg. De azt hiszem, úgy nem lennék még ennyire sem boldog.

- - - x X x - - -

A másik ilyen gondolat pedig, hogy rájöttem, az én megoldásom a "boldogságra", ha mélyen
magamba rejtem, ami éppen bánt. Mert annyival egyszerűbb csak mosolyogni, nevetés mögé rejteni a dolgokat, és a többiek problémáira terelni a szót. Mert tudom, ha megszólalnék, a saját gondomról, egészen biztos, hogy be nem állna a szám. Sokáig. Valamint mert nem akarom, hogy akiket szeretek, szomorúak legyenek, mert én is az vagyok. Persze tudom, hogy a barátság kölcsönös, azért -is- vannak nekem, hogy bármikor mellettem álljanak, bármi gondom van, és a bajaim ellenére én is mindig meghallgatom őket. De nem szeretném terhelni őket. Tudom, "nem teher!". És szívesen segítenének. De olyankor önzőnek érzem magam. Hiszen nyilvánvaló, hogy másoknak is sok gondjuk van, miért higgyem azt, hogy az enyém nagyon az övéknél? 
De nem is ez, mert ha rákérdeznek, elmondom a dolgokat. Inkább az, hogy fáj beszélni róla. Mint pl.most a szalagavatóról. Mindenki nagyon élvezte, minden családtagnak tetszett, imádják újra meg újra megnézni a videókat. Én viszont nem. Mert olyankor inkább csak a maró fájdalmat érzem. Tudva, hogy nem élhetem át újra, lényegtelen, mennyire szeretném. Mert ahogy már írtam az előző bejegyzésben, az idő megy tovább. Új helyek, új élmények, új emlékek. És amúgy is érzelgős ember vagyok, így nehezebb is túltennem magam a dolgokon... Mert mindenhez ragaszkodom. Ami egyrészt jó, másfelől viszont nem annyira...
De tudom azt is, hogy ha sikerül a fősuli, akkor az is jó lesz, nincs mitől félni, de így, hogy előtte állok, még nagyon-nagyon rettegek. Mert ez egy teljesen új dolog. És... és mi lesz, ha nem leszek képes megbirkózni vele?

És hogy mire gondolok még? Arra, hogy néha én is lehetek szomorú, nem? De ha a válasz a nem, az sem zavar, mert most igenis szomorú vagyok, kétségbeesett, és irdatlanul magányos, az élet pedig kinyalhatja!

Oké, még bebiggyesztek két dalt, amik azt hiszem, idén igencsak tartani fogják bennem a lelket.



~Don't let the fear keep you from climbing 
And if you fall to the ground just keep trying
Head up in the clouds, never looking down
Nothing’s gonna stop us this time round...


You Might Also Like

2 megjegyzés

Flickr Images