~AND WE GONNA LET IT BURN, BURN, BURN, BURN...
Hi world! :D

Na. Úgy volt, hogy csak holnap írok, de végül nem úgy lett -szinte semmilyen tekintetben-, mint ahogyan azt terveztük. De az elejétől.

A 11-es busszal mentem fel Pestre -a buszon amúgy iszonyat goromba volt a sofőr, rám morgott...-,  ami felért 12:50-re, 15 perc késéssel. Ami amúgy nem számított. És... *dobpergés* *még mindig* nem szálltam rossz metróra! Egyszer sem! :3 Amúgy a szokásos útvonalon mentem -Puskás Ferenc stadion-Deák Ferenc tér-átszállás-Nyugati Pályaudvar-, és nem volt semmi gáz. Egyszer kérdeztem meg a Deák térnél egy nőt, hogy jó oldalra álltam-e, ő azt mondta, hogy nem, a másik megy a Nyugatihoz, de aztán ahogy átsétáltam, és várakoztam, utánam futott, és mondta, hogy mégsem, jó oldal volt az előző. Úgyhogy visszaálltunk :D

Aztán odaértem 10 perc késéssel a Westend bejáratához, ahol már várt Pati. Felmentünk a Cinema City-be -félreértés ne essék, azt úgy kell mondani, ahogyan le van írva, véletlenül sem "sz"-szel :D-, hogy megvegyük a jegyeinket az ötórási This Is Us-ra, de kiderült, hogy az a vetítés 3D-s -nyilván-, de nem feliratos. Pech, ugyanis Pati nem tud angolul, kell felirat. Mi legyen, mi legyen? Akkor korábban van valamikor feliratosan? Van, persze, a háromórási... 2D-ben. Basszus, úgy gagyi. Jó, köszönjük, viszlát.

Tanakodunk, oké, válasszunk másik filmet. Ez? Nem, láttam már. Ez? Ez meg gagyi. Percy Jackson 2? Jó, még nem láttam, 3D-s? Ühüm. Jó, álljunk sorba megint.

Beállunk, egy másik nőhöz kerültünk, ahol minden simán ment. De akkor még mindig volt 2 és fél óránk, és éhesek voltunk.

Elindultunk csak úgy, egy irányba -tök összhangban, minden előzetes megbeszélés nélkül lefelé, a bejárathoz-, és végül megbeszéltük, hogy akkor vegyünk ketten a Nudli Mix-nél -Nuddle Mix- egy kis sült csirkét -tésztás, nyamm *-* -, és majd elszerencsétlenkedünk az evőpálcikákkal. Kikértük, és tök guszta volt, de a végén öntött rá valami elég undi színű -és állagú- trutyit, ami láttán elég undorodó fejet vághattunk, ugyanis a srác ránk nézett, és közölte, hogy az mangó szósz, amitől finomabb lesz. Mi meg megértettük, megköszöntünk, és léptünk. Ott szagolgattuk a bejárat mellett, és tök jó illata volt, úgyhogy felmentünk vissza a Cinema City-hez, hogy az erkélyen megegyük. 

De ott meg nem volt hely. Mármint volt, de csak napon. Úgyhogy sétáltunk 20 percet, mire találtunk egy árnyékos helyet. Letelepedtünk, kibontottuk, és hozzáfogtunk "enni". Igen, nem véletlen a " ". Mások szerintem szimplán gusztustalankodásnak hívják, de nálunk amúgy is így néz ki egy étkezés, úgyhogy nem zavart az sem, hogy közönségünk volt -egy csávó és a barátnője, akik egy órán át gyakorlatilag bekapták egymást a nagy szeretetük közepette, minket bámultak. Illetve csak a csávó (csókolózás közben)... Mindegy xd-, meg, az sem, hogy meg kellett küzdenünk a pár szem húsért, ami benne volt, egymással. Vagy, hogy nem bírtunk evőpálcikával enni. Aztán megoldottuk :D És egyszer kiesett a számból a padra egy tészta, én meg fölkaptam, és minden mindegy alapon elhajítottam a fűbe egy "Pati, nézd! Repülő giliszta!" felkiáltással. Ő meg ott visított mellettem. Nézek rá, aztán a hátam mögül -vele szemben- jön két szekuritis. Igazából nem lett semmi, csak elsétáltak mellettünk, de elég ferde szemmel néztek ránk... :3

Esszük a tésztát, szerencsétlenkedünk a pálcákkal, és pont, mikor sikerült a számba venni egy adagot, azt mondja Pati:

- Tudom már, miért olyan vékonyak a kínaiak.

Na, itt visítva tört ki belőlem a nevetés, vagy három percig nem kaptam levegőt...

Aztán miután befejeztük és összepakoltuk a moslékot, a pálcákkal játszottunk. Pati bedugdosta őket a fémpad lyukaiba, és úgy játszott. Aztán az egyiket beletörte. Na, erre én is megfogtam az övéit, és eltörtem, végül a negyedik is ugyanerre a sorsra jutott. Aztán azzal szórakoztunk, hogy fülessel hallgattunk minden számot -főleg 1D-t, hiszen rólunk van szó-, és a pálcákkal ütöttük egymást, a saját lábunkat, a hajunkat "ritmusra", és ráztuk hozzá a fejeinket. MINDENKI őrültnek nézett, de sosem zavart különösebben :3 Meg Pati épp a melleimen verte a tam-tamot, én meg rászóltam, hogy:

- Hé, ezek dombok, nem dobok.

Ezen is visítottunk és retardáltan tapsoltunk egy sort, aztán úgy ítéltük meg, hogy ideje bemenni.

Még elmentem WC-re, majd csinált Pati képeket rólam az 1D-s kartonbábukkal. De végül mindegyik képen retardált fejem van -meg úgy általában is-, mert elnevettem. Főleg akkor, mikor kinyújtott nyelvvel fordulok Louis arca felé erősen azzal a szándékkal, hogy megnyalom. De volt közönségem, ami idővel feltűnt, úgyhogy inkább beálltunk a sorba. Vettünk nagy menüt -nagypopi és nagykóla-, és azt csipegettük addig a pár percig, míg be nem mehettünk. Akkor elfoglaltuk a helyeinket, és a film kezdetére már csak a háromnegyed popi volt meg. Mi még ott vihogtunk -gyakorlatilag mindenen, csodálom, hogy nem küldtek ki-, amikor elkezdüdött a film. Ami amúgy tényleg jó volt. Nem az a hűű -like the 1D movie- kategória, de azért elég jó.

A legviccesebb mondat:

- Ne vágd le a karomat, már úgy hozzám nőtt.

Ezen is vihogtunk. Meg amúgy minden, nem vicces mondaton is, meg kommentáltuk a jeleneteket. És az élelmünk a film felére elfogyott :3

Mikor vége lett a filmnek, kimentünk, és miután elmentem WC-re -ne kommenteljétek, igen, sokszor járok :D -, visszamentünk a jegyellenőrökhöz. Egészen pontosan a nőhöz, aki a szemüvegeket "osztogatta". Megkérdeztem, hogy hol találom az irodát. Erre furán nézett rám, mire korrigáltam magam, és feltettem a kérdést máshogy. "Szeretném megérdeklődni, hogy egy One Direction-ös plakát elvihető-e, vagy a kartonokkal mit csinálnak a preimerhét után?" Erre már megvilágosodottan pislogott, és közölte, hogy "nincs több plakát, csak digitális, a kartonok pedig visszakerülnek a gyártóhoz". Amúgy ott volt kirakva egy papírplakát, de mindegy. Legszívesebben rávágtam volna, hogy "én is gyártok. SMS-t, levelet, házit..." vagy egy szimpla "nyald ki"-t, de csak mosolyogva megköszöntem, és eljöttem.  A szomorú híreket közöltem Patival, aki gyorsan túltette magát a dolgon, a következő problémára fókuszált: nincs buszom hazafelé. Végül találtunk WiFi-t, amire rácsatlakozva kiderült, hogy én egy régi menetrendes oldalt néztem, ezért nem találtam járatot, miközben még egy csomó ment... Így megölelgettük egymást, de Pati tönkretette az idilli pillanatot az "egy irányba megyünk" megszólalásával, amin elröhögtük magunkat, és a forgóajtóig vihogtunk.

És amúgy tényleg együtt mentünk a metró aljáig, ahol viszont elváltunk. Nem volt romi, ő rohant, hogy elérje az ő metróját, én meg nyugisan sétáltam az enyémhez, amire még kellett várni vagy két percet. Mindegy, visszametróztam, és tényleg, volt busz. A legjobb fej sofőrt sikerült kifognom, aki amúgy már megismert, így le is ültem közvetlenül a sofőr ülés mögötti kettesülés melletti duplaülésre. Remélem, érthető. Amúgy az egész utat végighallgattam - 1D X faktoros fellépések-, és amikor rámmosolygott, visszamosolyogtam, de ez lényegtelen. 

Aztán hazaérve már csak ettem -bableves és gombával, sajttal és sonkával töltött sült hús- meg ittam kólát, és X faktort néztünk Kamiékkal, azóta pedig írom... ezt.

És Pati küldött át bulifotókat, de nagyon durvák, úgyhogy csak a vállalhatóakat publikálom, a többiért szerintem le is csuknának XD

Szóóval, bár nem úgy sikerült a mai nap, ahogy terveztük, azért jól sült el, ugyanis a két legfontosabb elem nem változott: Pati és én, na meg a mozi. :D

×××

U.i.: A mai képeket és a többi bulizósat majd akkor kapjátok meg, ha hozzám is eljutnak :3