Konkrétan zsibbad a lábam! De megérte, mert egy baromi jó napot tudhatok magam mögött. 

Szóval "reggel" 10-kor keltem, vagyis 3/4-kor, de na. Körbenéztem a neten, megnéztem egy The Fosters részt, csak hogy felébredjek (Befejeztem a második évadot, de már belekezdtem a harmadikba. Baromi jó sori), aztán felöltöztem. Fogalmam sem volt, mit vegyek fel, mert bár felhős volt az ég, szépnek tűnt az idő, bár fújt a szél. Ahhoz meg persze lusta voltam, hogy kinyissam az ablakot, és megnézzem, mennyire van hideg... Így végül egy farmert választottam, aminek felhajtottam a szárát, a fehér felsőmet, meg egy kék kardigánt, ami amúgy Valteré, de szerintem nem tűnt fel neki, hogy nincs nála. A kardigánt végül lecseréltem farmerkabátra, ami amúgy egész nap a táskában pihent de sebaj. Aztán lementem reggelizni, és mivel szombat van, így palacsinta nap. Benyomtam két palacsintát, plusz -mivel nem akartam több palit enni- két pici sajtot és egy kókuszos-ananászos Activiát. Aztán megvarrtam a kék bársonycipőmet, de egy bársonycipőt -anyu kivételével- senki nem tud úgy megvarrni, hogy normálisan nézzen ki, így keresztet vethetek rá, vagy anyu majd megvarrja... :D A brokát cipőm kicsi, mint kiderült, így végül maradtam a feketénél, ami kivételesen rendben volt. ekkor volt kb. dél, és még mindig olt 2 órám indulásig, így hát nem tehettem mást, maradt a The Fosters. Háromnegyedig még megebédeltem meg minden, aztán nekiindultam. Illetve előtte volt egy kis baki. Gondoltam, spórolok egy kicsit, és rakok be ásványvizet magamnak egy üvegben. Bele is öntöttem, és felhoztam, hogy elrakom a táskába, de meg akartam nézni, hogy nem fog-e kinyílni a táskámban, vagy ha kinyílik, akkor mennyire áztat el mindent, így megnyomtam a gombot, ami kinyitja, merthogy ez ilyen speckó sportüveg (nem jut eszembe a szó), ami gombnyomásra kinyitja a cumizós részt. Tényleg menő. Namost, az történt, hogy a bubik miatt (éljen az érettségi és a nagy tudás :D), amint kinyitottam, kispriccelt a víz. De nem akárhogy, hanem rám, az ágyra, a falra, a tükörre és a plafonra ment nagy ívben úgy, hogy a plafonról törölközővel kellett felitatnom a nagy részét, mert csöpögött.... Nem is én lennék... Végül tiszta vizesen indultam útnak, de szerencsére a felhők mögül időnként kikukucskáló nap viszonylag hamar megszárított, így a St. Pancras-ra érve nem úgy néztem ki, mint akit mellen pisilt egy medve...

Körülbelül fél 3 volt, mikor befutott a vonat és óra 50 mire a Leicester Square-re értem. Namost, bármennyire is imádom Londont, teljesen kikészülök attól, hogy minden egyes kicseszett metrómegállónak száz feljárata van. Így hiába beszéltük meg Silvivel, hogy találkozunk a Leicester Square metrómegállónál fent a felszínen, járkáltam egy ideig, mivel három feljárat volt és nem tudtam, ő melyiknél lesz. Végül megtalált a harmadik feljáratnál, és miután megölelgettük egymást, nekivágtunk a városnak. Először bolyongtunk egy sort a Covent Garden-nél, ugyanis be kellett mennem a Paperchase-be, ami egy fantasztikus papírbolt gyönyörű naplókkal meg egy csomó más olyan holmival, amire az összes pénzemet el tudnám verni, de az életben nem használnám őket. Szóval muszáj volt bemenni. Kiderült, hogy ez Silvinek is jól jött, mert kellett filcet vennie az esti koncertre. Találtunk is naplót, többet is, a végén pedig sikerült kettőre lecsökkenteni a számot, de nem akaródzott választani. Végül a fekete-arany virágosat vettem meg, de esküszöm, visszamegyek a szürkéért is valamikor, míg itt vagyok. (Naplóból sosem elég) Ő pedig vett egy tollat meg egy filcet, ha jól emlékszem. A kasszához mentünk. Kérdezte a csaj, hogy szeretnék-e törzsvásárlói kártyát, mire nekem nem esett le, hogy az ingyen van, így jó magyar módra visszautasítottam azt gyanítva, hogy fizetnem kell érte.... Ezt pedig megbántam, mert kártyafüggő vagyok.... Megvettem a naplót, Silvi pedig a tollakat, plusz ő csináltatott kártyát is. Nem nyugodtam bele a dologba, csak azért vettem egy tollat, hogy csináltathassak kártyát, mert utólag nem lehetett. Viszont egy másik eladóhoz kerültünk, aki nem kérdezte meg, hogy akarok-e, én meg nyuszi voltam mondani, hogy "szeretnék egy olyan színes, Paperchase-s kártyát csináltatni, amivel fogalmam sincs, mit lehet kezdeni, de olyan szép színes!"... Na de sebaj. Aztán elindultunk a Sohoba, ahol kb. egy órán át keringtünk a G-A-Y Heaven nightclubot keresve. Silvinek úgy rémlett, hogy az Old Crompton Street-en van, de mint kiderült, az Old Compton Street a helyes megfejtés. A fejemet rá, hogy vagy 2x elmentünk a club előtt, mire megtaláltuk... Na de sebaj. Bementünk, és bent persze, hogy szembejött velem vagy 10 tök helyes pasi (Pedig én tényleg ritkán mondom ezt valakire), de mind melegek voltak. What a surprise! Silvi kért két karszalagot estére, mert a szalaggal csak 3 font a belépő, míg szalag nélkül 12. És mivel ő megy estére, neki praktikus volt, nekem meg azért kellett, hogy ne legyen gáz, amiért egyedül neki kell szalag. Szóval igen. Aztán kijöttünk, és bolyongtunk még egy ideig, mert Silvi akart tagságit csináltatni, amit máshol kellett megcsinálni, de miután körbejártuk a környező utcákat úgy döntöttünk, visszamegyünk és megkérdezzük valakitől. Kint állt egy leszbi pár, így odamentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy nem tudják-e, merre van a "Heaven light" vagy micsoda, mire közölték, hogy az emeleten van, de most nincs nyitva, majd csak a koncert után. Így felhagytunk a kutatással, és elindultunk visszafelé. Nagyon sokat beszélgettünk, betértünk egy mekibe, ahol vagy egy órát biztosan elbeszélgettünk, míg ő a fagyiját majszolta. Mutatott képeket, merthogy a Heaven-ben nem csak a Stereo Kicks-es fiúkkal találkozott és fotózkodott, hanem Nick Jonas elvette a telefonját a koncert közben, a Union J-s fiúkkal beszélgetett, akik közül George mondta neki, hogy "az én magyarom", pózolt és beszélgetett a Little Mix-es lányokkal, és még egy csomó mindenkivel. Szóval ja, Silvi baromi kitartó, aminek meg is van az eredménye :D Ma pedig a volt JLS-es tag, Aston Merrygold fog fellépni, amit muszáj látnia :D Természetesen. A meki után elindultunk egyenesen, hogy kijussunk az Oxford Street-re. Út közben beugrottunk a Starbucks-ba, mert

Bartista: -Milyen nevet írhatok rá?

Én: -Öhmm.. Khm.. Nos... .*15 másodpercnyi csend* Sabrina.

Bartista: - Tehát Sabrina.

Kicsit sem volt kínos, hogy nem tudtam rávágni a "nevem", mikor kérdezte a srác. Talán ha bebandzsítok és előveszem a legjobb színészi énem, akkor elhitte volna, hogy értelmi fogyi vagyok, és nem néz annyira hülyének. 

Szóval az Oxford Street felé tartottunk beszélgetve, ahol több helyre is bementünk. Kb. minden egyes szuvenírboltba, mert Silvinek kellett ilyen maszk Aston fejével a koncertre, de sehol nem találtunk, pedig még visszafelé is azt kerestük. Viszont így két eladó is letámadott minket, tök rámenősen igyekeztek eladni nekünk valamit. Egyik alkalommal egy "Normal people scare me" feliratú bordó topot nézegettünk, mikor odajött, és mondta, hogy kettőt 10 fontért? (amúgy egy került 10-be). Arra nemet mondtunk, mert kicsi lett volna ránk, akkor próbálkozott a pulcsival, de végül nagy nehezen visszautasítottuk. A másik meg kalapot akart ránk sózni... Jól néztek ki, de épp akkor nem akartunk venni, és nem nagyon fogta fel... Boots-ban is voltunk, hátha találunk nekem fasörtéjú hajkefét, de nem volt, és a Waterstones-ban is eltöltöttünk legalább fél órát. Imádom azt a könyvesboltot, Magyarországon is el tudnám viselni. Egyszerűen nem tudom megunni! Nagyon sokat vacilláltam egy fém könyvjelzőn, aminek a tetejét a "50 books you have to read before you die" felirat állt, alatta pedig 50 könyv szerzővel együtt. Végül az utolsó pillanatban lemondtam róla, de majd legközelebb. Tényleg nagyon jó volt (a bolt is meg a könyvjelző is :D). Voltunk TopShop-ban is, ahol Silvi Stereo Kicks CD-t akart venni, mert ez az egyetlen hely, ahol árusítják még őket, merthogy ma feloszlottak, mert nincs szerződésük. Bementünk, és meg is találtuk, aztán meglátta Silvi, hogy van egy jópár CD dedikálva. Odament a pulthoz megkérdezni, hogy azok mennyibe kerülnek, és mikor mondta a nő, hogy ugyanannyiba, mint a sima, teljesen ledöbbent. Kiderült, hogy a banda egyszerűen besétált a boltba, és egy tucatnyit dedikáltak. Erre Silvi teljesen bevadult, és a nagy kérdés az lett, hogy hármat vagy négyet vegyen belőle. Végül hármat vett, mert spórolnia kell :DD

Azt hiszem, máshol nem voltunk. Megint láttunk egy csomó utcazenészt, akik nagyon ügyesek voltak. Plusz volt egy csávó, akit néztünk vagy 5 percig. Beat boxolt, de baromi profin, nekem már attól elzsibbadt a szám, hogy néztem. Aztán elmentünk a TopShop-ba, és mikor visszafelé sétáltunk, még mindig ott volt, és csinálta. Gondoltunk arra is, hogy az egész playback, mert lehetetlen, hogy ennyi ideig bírja a szája. De mindegy, a lényeg, hogy érdekes volt. Erről majd videót is teszek fel, mert felvettem egy percet belőle.

Silvi elkísért egészen a King's Cross-ig, ahonnan a vonatom indult. A metrón volt szerencsénk egy vagonba kerülni egy tiszta részeg társasággal, akik természetesen nem zavartatták magukat a tömegben, énekeltek valami -talán- orosz dalt, táncoltak meg minden. A dal egyébként nagyon fülbemászó, még most is megy a fejemben, és Silvivel a pályaudvarig sétálva is azt énekeltük szépen, hallás után ejtve a szavakat :D Fülöp Bence és Ádám Tomi, ha olvassátok, legyetek rám büszkék, olyat joghurtoztam, hogy csak na :D A csávóról azt hittük, hogy mindjárt kidobja a taccsot, nagyon durva volt, ült egy ilyen piknikkosáron, ami felborult, mikor fékezett a szerelvény. Ez pedig egy emberekkel teletömött metrón hatalmas szó, és sokakat borzasztóan irritált, de a többség csak jót szórakozott rajtuk. Az egyik csaj pedig, miután közölte, hogy "Általában  nem én vagyok a józan" leült a földre, mert leejtette a napszemüvegét meg még valamit, és fel akarta venni, de nem sikerült neki... :D Szóval na, ismerkedtünk egy kicsit a kultúrával, néha azt is kell.

Aztán volt még egy érdekes menetünk, ugyanis mi a King's Cross-ra mentünk, mert Terri azt modnta, onnan indul majd a vonat visszafelé. De akárhogy néztük az induló járatok táblázatát Silvivel, egyiken sem volt rajta, hogy valamelyik vonat megállna Elstree-ben. Úgyhogy már kiterveltem, hogy mivel az egyik megáll New Barnet-nél, onnan busszal tudok hazajönni. A mosdóba menet megálltunk az információs pultnál biztos, ami biztos alapon, hogy akkor majd rákérdezek, mire a pasi tök kedvesen mosolygott, és mondta, hogy menjünk át a pályaudvar túloldalára, a St. Pancras-hoz, onnan megy olyan vonat, ami megáll. És megkérdezte, hogy honnan jöttem, mire mondtam, hogy Magyarországról. Ő pedig tök kedvesen mosolygott, és mondta, hogy "Ó, szép.". Tényleg aranyos volt. Szóval átcaplattunk a túloldalra, ahol tényleg ott volt az egyik táblán kiírva, hogy az egyik vonat, ami 20:40-kor indul a B vágányról, megáll Elstree-ben és még 10 másik helyen kb. Úgyhogy elbúcsúztunk Silvivel, mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára és érezze nagyon jól magát este, valamint a lelkére kötöttem, hogy írjon, amint hazaért délelőtt. Ezek után zenét hallgattam és olvastam a Fruzsi barátnőm által írt London, Baby fanfictiont, amit vagy száz éve írt, de akkor nagyon szerettem és gondoltam, miért ne olvashatnám újra. Írtam SMS-t Terrinek is, mert tudtam, hogy 9-ig kellett volna hazaérnem, de a vonat alapból 21:05-re ért be, plusz még 6 perc séta hazaérni. Visszaírta, hogy semmi gond, úgyhogy megnyugodtam, mert tényleg aggódtam, hogy mérges lesz, vagy ilyesmi. Mikor hazaértem, szedett nekem vacsit (életemben először ettem rántott garnélát), és miközben vacsiztam, kibeszéltük a mai napot. Nekik is érdekes volt, mert Dillan-nek próbavizsgája volt, mert két hét múlva szombaton lesz a rendes vizsga, amikor eldől, hogy felveszik-e a nemtudomhányadikésmilyenszuperspeckó iskolába. Én is meséltem, amit érdeklődve hallgatott mind Druvi, mind Terri. Aztán hallottuk, hogy Dillan lekiabál, hogy "Zsófi megérkezett már?", mire az anyukája felkiáltott, hogy "Igen, vacsorázik", mire hallottuk a trappolást, hogy siet le a lépcsőn. Belépett a szobába -természetesen iPad a kezében, füles a fülében-, és széles vigyorral az arcán köszöntött, kérdezte, hogy jó napom volt? Röviden elmondtam, hogy nagyon jó volt, jól éreztem magam, aztán én is kérdeztem, hogy neki milyen volt, mire mondta, hogy "Hát. Okés", majd arról kezdett panaszkodni, hogy a hétvégék sosem érdekesek, mert senki nem jön át, én sem vagyok itthon, ő viszont itthon ragadt a szüleivel. Erre felnevettem, merthogy az érintettek ott álltak tőle pár méterre. Mondtam neki, hogy "Hát igen. Ez tényleg borzasztó", amin jót derültünk. És bár semmi különleges nem hangzott el, én mégis baromi büszke vagyok magamra és a munkámra, mert csupán másfél hét alatt elértünk arra a szintre, amit tavaly kb. egy hónapba telt elérni. Hogy Dillan nemcsak, hogy örül, ha lát, de unatkozik, ha nem. tehát hiába érzem én azt, hogy unatkozik nap közben, mert szerintem semmi érdekeset nem csinálunk, ő mégsem unhatja magát annyira, ha szeret velem lenni. Éljen a bébiszitterkedés és éljenek a gyerekek és az ő szeretetük!! <3

Holnapra felajánlottam szolgálataimat, ugyanis kipakoljuk a garázst. Egy csomó minden megy Druvi tesójáékhoz, meg egy doboz megy egy árvaházhoz is. Lehet, hogy holnap érdeklődöm, hogy milyen árvaház és hol, mert szívesen ellátogatnék oda. Mondta Druvi, hogy lehet, hogy megbánom az ajánlatot, mert rengeteg pakolni való van, de egy kis fizikai munka nem fog megártani, plusz, ha hagynak 11-ig aludni, onnantól nem lesz gond :D

Képek a mai napról