Na, azt hiszem, ideje írni pár sort, így az év vége felé.  Igazából mindig olyankor jön elő ez az írás-mániám, ha megnézem a Sissy-t. Anyuék szerint egyébként is teljesen úgy viselkedem, mint a filmben Rory, de csak olyankor mondják, én pedig olyankor figyelek oda.

Holnap megyek melózni, úgyhogy még zenéket kell töltenem a lejátszómra. Jut eszembe, majd szólnom kell Christl-nek, hogy nem szeretnék fürdőszobát csinálni, csak szobát. Mert az egyszerűbb, nincs tükör, csak port törölni, porszívózni és ágyazni kell, az meg nem vészes :D És, ha minden jól megy, keresek 50/80 eurót :D 

Vasárnap a tervek szerint felmegyünk Patival a Kitzsteinhorn-ra, meg beszélgetünk. Igaz, hogy kb. két hete vagyunk idekint, de azóta nem is találkoztunk... 

Viszont, amíg itt vagyok -jövőhét szombatig- be kell szereznem még pár ajándékot a barátaimnak, úgyhogy igazából kapóra jön a plusz pénz.

Ezen túl, anyuval voltunk vezetni! Ha megyünk este valahová, én vezetek, és mindenki elmondása szerint nagyon jó vagyok, amit tényleg jól esik hallani. Vezettem már csak anyuval, vele és apuval, valamint úgy is, hogy az egész család mögöttem volt, meg úgy is, hogy csak anyu, az öcsém és két haverja ült hátul. És sosem izgultam!

Most kíváncsi vagyok, mert esett a hó -HALLELUJA!- s majd megyünk még vezetni, és hogy akkor is jó leszek-e? Majd meglátjuk.

Ömm... Új hírekből azt hiszem, ennyi. Most jön egy ici-pici panaszáradat, mert az is kell.

Szóval. Megvolt a szalagavató. Nagyon-nagyon jó volt, büszke voltam, a táncok is jól sikerültek, és legutoljára akkor éreztem azt az érzést, amikor még táncoltam. Tudjátok, az az érzés, amikor elkezdesz táncolni, és annyira belefeledkezel, hogy el is felejted, hogy hányan néznek, lényegtelen, hogy több száz ember, vagy csak egy pár. És bár elfeleded, mégis tudsz róla, hogy ott vannak, és épp emiatt még jobban akarod csinálni.  Na, pont ezt éreztem. Ez az az érzés, amit csak tánc közben érzek, és amit hihetetlenül imádok, sosem tudom megunni. Épp emiatt érzem még inkább azt az űrt, amit a táncpróbák hiánya okoz. Nagyon-nagyon hiányoznak. Tanulgatok koreográfiákat, meg az általam kitalált koreókat is táncolom, de az nem ugyanaz. Éppen ezért azon gondolkodom, hogy ha felkerülök Pestre, keresek valami táncstúdiót, és újrakezdem, csak ezúttal nem néptánccal. De gondolkodtam a rúdtáncon is, mert abban szinte biztos, hogy jó lennék és segítene lefogyni is. De az mégsem igazi tánc. Szóval még gondolkodom, de azt hiszem, mindkettőt

Visszatérve a szalagavatóra. Tisztában vagyok vele, hogy mostantól MINDEN az érettségi és a továbbtanulás  körül fog forogni. Jelentkeztél? Hová? És második helyre mit jelöltél? Dolgozni fogsz a suli mellett? Koli vagy albérlet? Albérlet?! Egyedül vagy barátokkal? Tanuljál, mert nem lesz meg az érettségi. És így tovább.... Már most kifordul a számból a kaja, ha erre gondolok.... Tudom, hogy kell, hiszen elkerülhetetlen, ez a jövő. És egyre kevésbé félek tőle, de azért még mindig tartok a dologtól.  Hiszen most minden egész nyugodt. Csak reggel elmegyek a suliba, ott vagyok fél 8-tól 2/3-ig, aztán délután kedvem szerint tanulok és pihenek. Ehhez képest a fősulin még este 6-kor is órám lesz, persze ott közben lesz majd szünet, de akkor is. 

Ezen kívül itt van ez pasi kérdés is. Ami igazából nem kérdés, de már kezd kicsit zavarni. Mert tényleg úgy gondolom, hogy nem lenne időm egy kapcsolatra, mármint egy igazi, normális kapcsolatra, valamint tényleg taszít a gondolat, hogy ilyen kis enyelgős, rózsaszín felhőbe burkolózós nyáladzó zombi legyek, aki csak és kizárólag a barátjáról tud beszélni. De közben mégis hiányzik valaki, akivel összebújhatok, sétálhatok és beszélgethetek. 

Valamint tisztában vagyok a ténnyel, hogy ahhoz, hogy "bepasizzak", ki kéne járnom. Partik, ilyesmik. De őszintén nem vonz a gondolat. Csak mert tudom, hogy viselkedek olyankor, és nagyon kellemetlenül érzem magam ettől, mármint magától a gondolattól, hogy valaki esetleg megszólíthat. Nem tudom, mit kéne mondanom, vagy csinálnom, hogy kéne viselkednem. És ez nagyon bosszant. Emiatt -is- választom a sokkal biztonságosabb, nyugodtabb, és csendesebb otthon ülést, zenehallgatást, éneklést, táncolást és olvasást. Megnyugtatóbb, és nem kell azon paráznom, hogy "ki-mit gondol rólam?".

Na mindegy, majdcsak lesz valami.

Még tuti írok majd egy bejegyzést, amolyan "év végi összegzést".

Zsó×××