I´m not myself and it´s so scary...
16:51
Megint itt. Mint a cím is elárulja, nem vagyok önmagam. És ez megijeszt.... Fogalmam nincs, hogy mikor változott át az a mindenki által szeretett, vidám, jókedvű , életrevaló és pozitív lány ebbe a mostani szófukar, magábaforduló, sosem nevető és negatív lányba. Eddig nem voltam az a típus, aki megijedt egy problémától. Mondjuk egy olyan aprótól, minthogy teljesen új életet kell kezdenie 16 évesen egy idegen nyelvű városban, egy új osztályban, barátok nélkül. Nem akarok barátkozni. A régi barátaimat akarom. Nélkülük nem olyan jó a nevetés sem. Igen tudom, ez kb. olyan, mint mikor egy 3 éves kislány hisztizik a cumija után, amit már elvettek tőle, és kidobtak, de akkor is ezt érzem! Fogalmam nincs, hogy miért pont én kerültem ebbe a helyzetbe! "Mert talpraesett vagoyk, és mindenhol tudok alkalmazkodni." Igen. Esetleg a régi énem. Ez a mostani, alig szólal meg, és csak akkor mosolyog, ha skype-ol a Magyarországi barátnőivel, vagy ha a Fiúk megnevettetik.
Nem akarok ez a lány lenni. Tudom, tegyek érte, de nincs erőm. Nem tudom azt mutatni, hogy meg bírok küzdeni ezekkel a mostani problémákkal. Nem tudom azt mutatni, hogy erős vagyok, vidám és barátságos. Mert nem vagyok. Valamint nem tudom azt sem mutatni, hogy mindehhez nekem kedvem van. Tudom, hogy muszáj végigjárnom ezt az utat, és, hogy nagyon valószínű, hogy ennek később még örülni fogok. De az nem most van. Most kimondhatatlanul egyedül érzem magam, és bár tudom, hogy a Csajok itt vannak nekem, de ez nem elég. Nem tudok erőt meríteni az ölelésükböl. Mert nincsenek itt teljesen. Természetesen ez nem az ő hibájuk.
Mióta visszaérkeztem Magyarországról, azóta minden este sírva alszom el és nap közben is folyamatosan sírógörccsel küszködöm, a lányokra gondolva. Igen, Kinga valószínűleg rám szólna, hogy ne sajnáltassam már magam. De valahova le kell írnom.
Szinte összeomlok arra a gondolatra, hogy a lányoknak otthon ugyanúgy folytatódik az életük nélkülem is. Mert fáj, és igazságtalan. Mert miért ne folytatódna? Örülnöm kéne, hiszen nem nekik kell ilyen problémákkal bajlódniuk. Persze, mondják, hogy hiányzom nekik, amit el is hiszek. Nagyon is. De az élet megy tovább Otthon. Nélkülem is.
Bocsánat, hogy ezzel fárasztottalak titeket, de szerintem lesz még egy pár ilyen bejegyzésem... Sajnálom.
Zsóxx
5 megjegyzés