Újabb pénteken vagyok túl, ami borzasztóan érezteti velem az idő múlását... A hétvége úgyis elrepül,

Szóval a mai nap volt az eddigi legnyugisabb/legunalmasabb.... Reggel egy órán át ébredeztünk, reggeliztünk, TV-ztünk Dillan-nel, majd 10-kor felküldtem megcsinálni a háziját. Ezalatt én The Fosters-t néztem, majd folytattam, miután 11-kor beengedtem a British Gas munkatársát, hogy megnézze a házban a bojlereket meg radiátorokat, valamint Dillan magántanárát. Délben mindketten elmentek, így volt egy fél óra nyugi, mielőtt megjött volna Jack. Tündéri gyerek hatalmas szívvel, aki teljesen játék-megszállott. Mármint tényleg, fél 1-től 6-ig összesen egy órát játszottunk, de azon kívül bármivel próbálkoztam, activity, sütés, fogócska, bújócska, kardozás ketten egy ellen, bármi, semmi nem érdekelte őket, mert "háború nap" volt a játékban... Így igazából azon kívül, hogy próbálkoztam, megmelegítettem az ebédjüket és itattam őket (szörppel! :D) a délután hátralévő részében naplót írtam és TV-t néztem. Öt órakor hazajöttek a szülők, plusz megjött Jack apukája is, aki, mikor ajtót nyitottam neki, nagy mosollyal az arcán kérdezte, hogy "Te vagy az au pair lány? Zsófi, igaz?" Én pedig teljesen meg voltam lepve, egyrészt, mert tudta a nevem, másrészt pedig, mert ahelyett, hogy lekezelő lett volna, kedvesen mosolygott. Igazából akkor sem lepődtem volna meg, ha megölel. Tényleg szimpatikus úr, akárcsak a fia. Szóval hatkor leléptek, mert Dillan-nek úszása volt, így Jack-ék is mentek, én pedig fél 8-ig egyedül maradtam, de nem sok mindent csináltam. Lezuhanyoztam, hajat mostam, hogy holnap úgy menjek ki az utcára, mint egy emberi lény, ezáltal elkerülve, hogy evakuálják London egész belvárosát egy "eddig ismeretlen eredetű lény váratlan felbukkanása" miatt. :D Aztán szólt Terri, hogy Dillan elkezdett nézni egy filmet, ami a Nickelodeonon megy, ha van kedvem, csatlakozzak nyugodtan. Mint kiderült, a film a most megjelenő "Splitting Adam" volt, és tényleg egész jó volt. Mind megmosolyogtuk, ugyanis a végén volt egy tényleg egészen aprócska csókjelenet (két 12 éves között zajlott, tehát tényleg nem valami nagy csókcsatáról beszélünk, csak egy apró pusziról), mire Dillan fogta a távirányítót és eltekerte, arcán pedig ilyen tipikus, filmekben látható undorodó grimaszt láttam. Nagyon édes volt :D

Várom a holnapot, 3-kor találkozunk Szilvivel, a helyet még most beszéljük meg. Jó lesz már látni őt, pont egy éve találkoztunk először és eddig utoljára. Kíváncsi vagyok, merre fogunk barangolni és, hogy miket mesél.