Kilencedik nap (2015. 07. 23. Csütörtök)

Hú, hát pár napja eltűntem, ugyanis esténként leragadt a szemem, és nem volt erőm 11 órakor nekiállni blogot írni, bármilyen általános é...

Hú, hát pár napja eltűntem, ugyanis esténként leragadt a szemem, és nem volt erőm 11 órakor
nekiállni blogot írni, bármilyen általános és hétköznapi volt egy még egy évvel ezelőtt.
Na de visszatértem! :D Az is bizonyítja, milyen jól teszem, hogy blogolok, hogy mivel nem írtam a keddi napról, fogalmam sincs, mi történt, így leírni sem tudom utólag... Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy valamikor fél 10 körül átjött Nathan, és egészen háromig itt volt, de jól eljátszogattak, alig volt tennivalóm. Emlékek hiányában kihagyom azt a napot, de sejtéseim szerint nem történt semmi izgi. Tuti, hogy aznap nem voltunk biciklizni, tészta volt az ebéd, és Dillan megvert a Game of life-ban... :D
A tegnapi nap. Háát, korábban kellett kelnem, mert most Druvi is fél 8-kor ment el itthonról, ahogy Terri is, így nekem már ébren kellett lennem, nehogy véletlenül a 10 éves Dillan egyedül legyen egy fél órára, míg én is felkelek... Na de sebaj, igazából nem volt gond, felkeltem, ő pedig negyed órára rám. Ébredeztünk a nappaliban, megreggeliztünk, játszottunk társast és bújócskáztunk, aztán, ha emlékezetem nem csal, kimentünk biciklizni. És azt a mindenit, he killed it! Mármint önmagához képest nagoyn ügyes volt! Úgy néz ki, hogy BMX-et vettek neki, aminek az ülése magasan van, de egyszerűen hiába erőlködünk, nem tudjuk lentebb venni, az apukának meg hiába mondogatjuk, nem veszi lejjebb. Szóval BMX, aminek van a hátsó kerekénél két ilyen kiálló cucli. Na, azt szoktam fogni én, és figyelek, hogy ne essen el, ő pedig pedálozik és irányít. Aztán egy idő után elengedem, de figyelnem kell, hogy továbbra is fussak mögötte a papucsomban, mert a csattogása hangos, és ha az agya felfogja, hogy nem vagyok mögötte, nem fogom és biztosítom, hogy nem esik el, akkor elbizonytalanodik és tényleg elesik. De ahhoz képest, hogy előtte való nap nem gyakoroltunk, és, hogy előtte meg, első nap mennyire nem érzett rá a biciklizésre, tegnap állati ügyes volt! Egy csomót ment egyedül, én meg nem győztem hajtogatni, milyen büszke vagyok rá. Aztán, mikor már befelé jöttünk, mondta, hogy ő is büszke. Az első nap nem igazán volt elégedett, de most nagyon, amit szuper volt hallani. Örülök, hogy érdekli valami, amit nem azért csinál, mert a szülők azt mondják, és így csak eltűri, mert ha nem lenne muszáj csinálnia, akkor szeretné, de így, mindenből heti kétszer két óra edzéssel meg minden, annyira nem szereti (krikett, úszás, foci, tenisz). Aztán bejöttünk a házba, megebédeltünk, majd felkerekedtünk, hogy elmenjünk a postára majd a TESCO-ba. A postán minden rendben volt, aztán a buszmegállóban állva imádkoztunk, hogy legyen még elég pénz az OYSTER kártyámon. Volt, így be tudtunk vásárolni a szükséges hozzávalókból, mint porcukor, zöld ételfesték, menta aroma, csoki. Aztán, mikor jött egy busz, ami hazafelé vitt volna minket, odaraktam a kártyát a leolvasóra, de nem váltott pirosról zöldre a fény. Felnéztem a pasira, aki közölte, hogy "Nem működik". Én meg erre mondtam, hogy ó, oké, akkor köszönöm. És leszálltam, mire értetlenül nézett rám, és kiegészítette. "Nem működik a gép. Buszra van szükségetek? Szálljatok fel." Mi meg Dillan-nel összenéztünk, vállat vontunk és felszálltunk. Aztán egész hazafele úton a buszmegállóból azt beszéltük, hogy mekkora mákunk volt, mert ha működött volna a gép, akkor nem biztos, hogy lett volna elég pénz rajta vissza is jönni, és gyalogolhattunk volna.  Itthon pedig vagy két órát szenvedtünk ezzel a mentolos koronggal, ami végül szörnyen sikerült :D Vagyis nem igazán, csak túl híg lett, így nem tudtuk felkaparni a tányérról -még fagyott állapotban sem-, hogy belemártogassuk a csokiba. Na de sebaj, jól elvoltunk :D 

Ma pediiig. Délelőtt nem sok mindent csináltunk. Játszottunk a Wii-vel, éééés bár most is utolsó lettem, de míg múltkor összesen 1 matricát tudtam begyűjteni a 18-ból, addig most 15-öt a 36-ból. Az már jobb arány! :D Dillan pedig első lett, akárcsak múltkor, úgyhogy ünnepeltük :D Igazából ez egy jó nap volt. Egyre inkább érzem, hogy megszeret engem és teljesen felenged, ha velem van. Ma már meg is ütött, meg ilyen irdatlan hangon üvölt. Persze, ez amúgy nem lenne jó, de nem erős volt, csak játszottunk. De ez nála annak a jele, hogy teljesen "bevesz a bandába", aminek örülök. És ma volt a napja, hogy harmadjára is győztem a Game of life-ban! HARMADJÁRA! Igaz, hogy körülbelül 50x játszottunk, de na. Ha nem én nyerek, örülök az ő sikerének, ha én nyerek, ő átkozódik és megöli a figuráimat. Ez az élet rendje... :D Megcsinálta a háziját -merthogy szeptemberben vizsgái lesznek-, ebédeltünk, TV-ztünk és labdáztunk a nappaliban. Ő volt a kapus, nekem pedig be kellett dobnom a kapuba -ami a kanapé-  a plüsslabdát. Szóval jól elvoltunk. Aztán kettőkor megjött Rahel, akivel kimentünk a parkba a ház mellé. Kriketteztünk, illetve ők kriketteztek, én meg ültem a fűben és bárki eldobta a labdát, bárki ütött vagy futott, mindig ujjongtam. Kell a bátorítás, na. Plusz teljesen hülyének néztek, ami elterelte a figyelmüket, tök bénákat dobtak és így én is tudtam nevetni. Jaa,  meg találkoztunk két kutyussal is! A srácok nagyon jól elvoltak mindkettővel. Az egyik, Milo egy jack russell és egy border terrier keveréke volt. Zsemleszínű kis csöppség volt, aki 3 hónapja jött a világra. De borzasztóan édes volt! És a gazdija, egy idősebb nő is nagyon kedves volt, tényleg jól elbeszélgettem vele, míg a srácok játszottak a kutyussal. A másik pedig egy Jecksen névre hallgató fekete bundájú kutyus volt, akinek sajnos fogalmam sincs a fajtájáról. De ilyen göndör szőre volt. 
Aztán még játszottunk egy kicsit hárman társast -így picit izgibb volt-, majd jöttek Rahel-ért, Dillan-nek pedig mennie kellett úszni, úgyhogy én bejöttem a szobába és The Fosters-t néztem. Valamint megrendeltem AliExpress-ről két órát meg 4 fülbevalót, de összesen 5 fontot kellett fizetni érte. Remélem, jók lesznek, többen is mondták, hogy megbízhatóak, szóval remélhetőleg nem lesz gond. Segítséget kértem Druviéktól, mivel nekem nincs hitelkártyám, ők pedig szívesen segítettek, majd közölték, mikor oda akartam adni a pénzt, hogy hagyjam, tekintsek rá ajándékként. Úgyhogy most azért büszke vagyok, mert ezek szerint elégedettek velem. :D
A holnapi nap pedig nem lesz nagyon nehéz, ugyanis 9-11-ig elleszünk Dillan-nel, reggelizünk, TV-zünk, ilyesmi, aztán 11-kor átjön az egyik barátja, Jack és valamilyen tanára is, talán korrepetitor vagy ilyesmi. Egy órán át tanulnak, addig pedig, azt mondta Terri, hogy ajak valami innivalót Jack-nek és hagyjam tabletezni, ellesz vele egy órán át.  Utána meg úgyis ellesznek ketten, egészen 6-ig itt marad. Süthetünk együtt brownie-t, filmezhetünk, társasozhatunk, vagy kimehetünk megint a parkba, legalább mozognak és kifáradnak :D

Egyébként ma tették közzé a ponthatárokat. Nekem 352 pontom lett, és a Kodolányin, amit első helyen jelöltem meg 352 pont a ponthatár. Nem tudom, fel fognak-e venni, ez csak augusztus 5-én derül ki, de ha nem, a Wesley-re akkor is szinte tuti, ugyanis oda 312 pont kell, és amúgy is csöpp iskola nem túl sok hírnévvel. Még akkor sem, ha megérdemelné. 

(A képeket is töltögetem fel lassan! :D)

You Might Also Like

0 megjegyzés

Flickr Images