Nos, elérkezett az a nap is, amikor azt írhatom, hogy: HOLNAP IRÁNY LONDON!

Bizony, sok-sok várakozás, izgulás, kutatás és idegeskedés után eljutottunk odáig, hogy megtaláltuk a családomat -és munkahelyemet- az elkövetkezendő majd két és fél hónapra, megvan a repülőjegyem, holnap indulok. Egy másik lánnyal, Katával leszek, aki már szombat óta kint van -ő visszament, mert tavaly is náluk volt- , és azt mondja, hogy már nagyon várnak. Én pedig remélem, hogy meg fogok felelni, vagyis "beválok" a családnak, hogy szimpatikus leszek nekik, és ők is nekem, bár a képek alapján nem lesz gond. Azt hiszem, Katával is nagyon jól ki fogunk jönni, nem lesz gond. 

És egyébként is: London! Az a hely, amiről kb. elsős korom óta vágyakozom, és most itt van előttem, holnap ilyenkor már ott leszek, sőt, terveink szerint már túl leszünk egy kajáláson is valamilyen londoni kajáldában is. Sőt, úgy néz ki, hogy augusztus utolsó két hetében Pati is csatlakozik hozzám, és akkor majd egy ifiszállóban fogunk aludni, és rohadásig lejárjuk a lábunkat a londoni utcákon :D

Egy kis izgalom van bennem, de mindent egybevetve úgy érzem, nem félek :D

Amit sajnálok, az az, hogy nem tudok itthon lenni Tomi esküvőjén -még akkor is, ha a lagzin amúgy sem tudtunk volna ott lenni-, Kami, Zsófi, Anyu, Valter, Mami szülinapjai szintén "kimaradnak", Anitáékkal sem találkozom, meg úgy összességében is: hogy nem látom a barátaimat egész nyáron. De persze tisztában vagyok a mondással, hogy "Valamit valamiért", és ebben az esetben vigyorogva megfizetem az árat, hiszen tapasztalatból tudom, hogy pár hónap távolság nem a világ, még akkor sem, ha most úgy érezzük, és itt fognak várni rám szeptemberben, hogy megkezdjük a végzős évünket -egy páran már a fősulit/egyetemet együtt, közösen.

Úgyhogy: GO LONDON!!! :D