Elképzelhető, hogy én is visszaszokok a blogírásra, akárcsak Viki tette. Mondjuk, én nem álltam le teljesen, mert naplót vezettem kihagyásom idején, de az utóbbi időben vagy nem volt időm kézzel írni több oldalt, vagy ha időm engedte, akkor olyan szinten kimerült voltam, hogy inkább aludtam/olvastam/írtam. 

Viszont semmiképpen sem szeretném elfelejteni az élményeket, amik velem történtek -ennek pedig igen nagy az esélye tekintve, hogy rólam van szó-, így: Blogger! Ismét itt vagyok! :D

Az egyik leglényegesebb dolog, hogy megvan a szóbeli angol nyelvvizsga bizonyítványom, és márciusban megyek az írásbelit is megcsinálni.

A UWC-től múlt hét csütörtökön visszaigazolást kaptam a beérkezett pályázatom érvényességéről. Ekkor pont Vikivel voltam (mostanában nagyon-nagyon sokat vagyunk együtt, aminek iszonyatosan örülök, és az a vicces, hogy általában egyre gondolunk, és vagy egyszerre mondjuk ki, vagy előbb az egyikünk, a másik meg helyesel, és mondja, hogy ő is épp erre gondolt :D) az OTP előtt, a sarkon, és ott visítoztunk este háromnegyed 10-kor :D A lakók bizonyosan örültek nekünk :D

Mostanában egy csomó ötletem van írás terén, amit annyira jó lenne megvalósítani, de nincs rá időm most például a töri vizsga, a nyelvvizsga és az előrehozott angol érettségire való felkészülés miatt. Illetve leginkább ezek miatt. 

A másik okot már jobban élvezem. Egyre többet járunk Tomihoz énekelni, de a legtöbb alkalommal csak Viki, Tomi és én maradunk, sőt, legutóbb ott is aludtunk nála, amiről szintén nagyon jó emlékeim vannak! Az ilyen eseményeket követően Vikivel gyakran napokig arról az estéről beszélünk, mindent visszaidézünk, és a következő alkalomig énekelgetjük csak azokat a dalokat, amiket Tominál énekeltünk. Az ilyen énekelgetéseknek köszönhetően Krisztiánt is egyre közelebb értem magamhoz, és azt hiszem, most Viki nevében is beszélhetek. Múltkor pl. ő fél 4-ig maradt, mikor mi ott aludtunk, és addig nagyon sokat beszélgettünk 4-en, meg tényleg, repült az idő. Most pedig megbeszéltük, hogy segítünk Vikivel kifesteni az új lakását, ahová nemsoká átcuccol. A vicces az, hogy még egyikünk sem festett soha. De hát mindent el kell kezdeni egyszer :DD

Legutóbbi alkalommal, mikor Tominál voltunk, ittunk Vikivel kínai teát, és kaptunk Tomitól teafüvet, úgyhogy most is épp azt iszogatom (a teát, nem a teafüvet :D). Ja, és annyit beszélgettünk a Trónok harcáról, hogy Tomi visszakérte a testvérétől az első kötetet, odaadta, és most kezdtem, egy fél órája, de már a 30. oldalon tartok :D Viszont tényleg félreteszem, mert különben sosem fogok hozzá a töritételekhez, amik a szerdai vizsgához kellenek :D xd

Oké, szerintem most lépek, és tényleg hozzáfogok. 

Még annyit, hogy nagyon várom a holnapi napot, mert egész nap, reggel 8-tól énekelni fogunk a sulikórussal, mert próbálunk a szerdai Katonakórus fellépésünkre, egészen 3-ig. Ekkor majd szerintem hazajövök, tételezek egy kicsit vagy valami, készülök keddre, aztán 6-tól megyek Palotásy-ra, ahol szintén énekelni fogunk :D Szóval jó lesz nagyon a holnapi nap *-*

Bo×××